Bory Jenő művészi pályájának egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású területét az emlékműszobrászat alkotta. Tevékenysége olyan korszakra esett, amikor a köztéri emlékmű a nemzeti önazonosság, a történeti emlékezet és a közösségi reprezentáció kitüntetett műfajává vált Magyarországon.
A XIX. század végén kialakult emlékműszobrászati hagyományok még hosszú ideig meghatározták a műfaj szemléletét, s Bory alkotásai is ebben a történeti és művészeti közegben születtek meg. Munkásságában egyszerre volt jelen a historizáló hagyományok tisztelete, a monumentális formálás igénye és az egyéni művészi megoldások keresése.
A művész már pályája korai szakaszától bekapcsolódott a kor jelentős emlékműpályázataiba. Számos tervet készített történelmi személyiségek és nemzeti események megörökítésére. Bár ezek közül több csak terv vagy gipszmodell formájában maradt fenn, világosan kirajzolódik belőlük Bory vonzalma a nagyszabású, többalakos, történelmi témájú kompozíciók iránt. Elképzeléseiben a monumentális hatás, az allegorikus gondolkodás és a történeti narratíva egységbe rendezése kapott hangsúlyt.
Az első világháborút követő időszak különösen fontos fejezetet jelentett emlékműszobrászatában. Az országos emlékezetpolitikai törekvések nyomán számos település rendelt tőle hősi emlékművet. Mór, Kőszárhegy, Dunapentele vagy Székesfehérvár alkotásai a kor általános ikonográfiai sémáit is tükrözik, ugyanakkor Bory több esetben túllépett a hivatalosan preferált mintákon. Ennek egyik legszebb példája a Sebzett hős című szobor, amely a klasszikus aktszobrászat eszközeivel, a heroikus emberi alak erején keresztül fogalmazza meg a háború tragikumát. A mű formai rokonságot mutat a reneszánsz mesterek, különösen Michelangelo emberábrázolásával, miközben visszafogottan utal a modern hadviselés valóságára.
Bory Jenő emlékműszobrászatának kiemelkedő sajátossága az építészet és a plasztika harmonikus összekapcsolása. E törekvésének legjelentősebb megvalósulása az 1928-ban felavatott székesfehérvári Püspök-kút, amely a magyar államalapítás és a keresztény egyház kapcsolatát jeleníti meg. A mű nemcsak Bory szobrászi képességeinek, hanem építészeti gondolkodásának is egyik legteljesebb megnyilvánulása.
Munkásságában jelentős szerepet kaptak a nemzeti történelem emlékei is. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alakjaihoz kapcsolódó alkotásai közül kiemelkedik az 1913-ban felavatott ikervári Batthyány-emlékmű, amely a tragikus sorsú miniszterelnök méltóságteljes, fegyelmezett alakján keresztül a történelmi hűség és erkölcsi helytállás eszményét állítja a középpontba. Hasonló szellemben kapcsolódik a nemzeti emlékezet hagyományához a székesfehérvári 48-as emlékoszlop bronz turulmadara is, amely Bory korai köztéri munkáinak egyik jelentős alkotása.
Bory Jenő emlékművei nem pusztán történelmi események vagy személyiségek felidézésére szolgáltak. Alkotásaiban a közösségi emlékezet formálásának igénye, a nemzeti múlt tisztelete és a művészi megfogalmazás iránti elkötelezettség egyaránt megjelent. Munkái meghatározó részét alkotják a XX. század első felének magyar emlékműszobrászatának, és különösen Székesfehérvár városképében hagytak maradandó nyomot. E művek egyszerre tanúskodnak alkotójuk történeti érzékenységéről, monumentális szemléletéről és arról a törekvéséről, hogy a köztéri szobrászat eszközeivel maradandó formába öntse a nemzeti emlékezetet.
