Bory Jenő állatábrázolásai között különleges helyet foglal el a béka, amely a Bory-vár Százoszlopos udvarának közepén álló medence szerves részét alkotja.
A betonból készült szobor nem csupán dekoratív elem, hanem egyben vízköpő is: a béka szájából előtörő vízsugár a medencébe hullik, életet és mozgást kölcsönözve a kompozíciónak.
A mű jól példázza Bory Jenő azon törekvését, hogy a szobrászatot és az építészeti környezetet egységben kezelje. A béka nem önálló kiállítási tárgyként jelenik meg, hanem a kert és a vízarchitektúra részeként. Természetes élőhelyére utaló módon kapcsolódik a vízhez, így funkciója és jelentése szorosan összefonódik. A plasztika formálása egyszerű és tömör. Bory nem a részletes anatómiai ábrázolásra helyezte a hangsúlyt, hanem az állat jellegzetes testtartását és karakterét ragadta meg. A szélesre terpesztett lábak, a megemelt fej és az összefogott tömeg egyetlen pillantással felismerhetővé teszik az alakot. A kissé stilizált megformálás jól illeszkedik a vár építészeti világához, ahol a díszítőelemek és a szobrászati alkotások egységes kompozíciót alkotnak.
A Százoszlopos udvar közepén elhelyezett medence és a rajta ülő béka ma is a Bory-vár egyik kedves részlete, amely jól példázza az alkotó játékos fantáziáját, valamint azt a szemléletet, amelyben az építészet, a kertművészet és a szobrászat elválaszthatatlan egységet alkot.
c