Gelléri Szabó János síremlékén Bory Jenő nem az elmúlást, hanem a jótékonyság és az emberi szolidaritás eszményét állította középpontba, egy allegorikus szoborcsoport segítségével idézve fel az elhunyt életművét.
A budapesti Kerepesi úti temető árkádsorában található Gelléri Szabó János síremlékét Bory Jenő készítette 1911-ben ruskicai márványból. Az alkotás azok közé a síremlékek közé tartozik, amelyek nem az elhunyt arcképével, hanem életének legfontosabb erkölcsi értékeivel állítanak emléket a sírban nyugvónak. Gelléri Szabó János közéleti szereplőként és jótékony adományozóként vált ismertté. Végrendeletében vagyonának jelentős részét népnevelési, kulturális, tudományos és szociális célokra hagyta. Támogatta többek között a debreceni és pápai főiskolát, a budapesti, szatmári és máramarosszigeti református főgimnáziumokat, valamint árvaházakat és egyéb közhasznú intézményeket. E nagylelkű adományok tették a jótékonyságot életének egyik meghatározó vonásává.
Bory Jenő ezt a gondolatot jelenítette meg a Jótékonyság allegóriájában. A síremlék központi alakja egy mezítelen felsőtestű, lepelbe burkolt ülő férfialak, aki oltalmazó mozdulattal két kisgyermeket von magához. Az erőteljes, gondosan kidolgozott testalkat határozottságot és szilárdságot sugall, míg a gyermekeket védelmező gesztus a gondoskodás és az emberbaráti szeretet jelképe. A kompozíció így közvetlenül utal az elhunyt életének és örökségének legfontosabb üzenetére. A fehér márványszobor hátterét arany mozaik borítja, amelyet stilizált babérkoszorú övez. A babér a dicsőség és a maradandó emberi értékek hagyományos szimbóluma, amely tovább erősíti az emlékmű erkölcsi mondanivalóját. A síremlék felirata az elhunyt életfelfogását foglalja össze: „A jótékonyság életünk értéke, mit nem emészt a sír…”
A két gipszváltozata is fennmaradt, amelyek ma a székesfehérvári Bory-vár gyűjteményében láthatók. Az alkotást a Műcsarnok 1913–1914. évi kiállításán is bemutatták.