Bory Jenő egyházi témájú szobrászatának fontos darabja a Szent Józsefet a gyermek Jézussal ábrázoló szobor, amely 1928-ban készült a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyház számára.
Az alkotás a keresztény művészet egyik jól ismert ikonográfiai típusát követi: a nevelőapát és gyermeket bensőséges kapcsolatban jeleníti meg, hangsúlyozva Szent József oltalmazó és gondoskodó szerepét.
A szobor kompozícióját a nyugalom és a belső harmónia jellemzi. A hosszú ruharedőkbe burkolt alak karján tartja a gyermek Jézust, miközben tekintete felé fordul. A két figura közötti kapcsolat meghitt és természetes, mentes a túlzott teatralitástól. Bory Jenő itt nem a szentek természetfeletti oldalát kívánta hangsúlyozni, hanem emberi közelségüket és érzelmi kapcsolatukat. A gyermek Jézus bizalommal simul József karjába, a szent alakja pedig a szeretetteljes gondviselés megtestesítőjeként jelenik meg. A mű formai kialakításában jól megfigyelhető Bory Jenő klasszicizáló szemlélete. Az alakot egyszerű, zárt tömegek építik fel, a redőzet visszafogott ritmusa pedig az egész kompozíciónak kiegyensúlyozott karaktert kölcsönöz.
A kaposvári székesegyház jelentős helyet foglal el Bory Jenő egyházi munkásságában. A Szent József-szobor mellett itt található a művész Szent Antal-szobra, az Immaculata-ábrázolás, valamint a templom külső falán elhelyezett Szent István-díszkút is. Ez az együttes jól mutatja, hogy Bory Jenő a két világháború közötti időszakban a magyar egyházi szobrászat keresett alkotója volt.
A Bory-vár gyűjteményében őrzött kerámia változat lehetőséget ad arra, hogy a látogató közelebbről is tanulmányozza a mű formai sajátosságait.