Bory Jenő portréművészetének legszemélyesebb fejezetét felesége, Komócsin Ilona megörökítése jelenti. A művész egész életén át újra és újra megmintázta hitvesét, aki nemcsak élettársa, hanem alkotói inspirációjának állandó forrása is volt.
A korai carrarai márványportráktól és az 1912-es bronz mellszobortól kezdve a későbbi márvány-, beton- és kerámiaalkotásokig végigkövethető, miként vált Boryné alakja a művész egyik központi motívumává.
E portrékon egyszerre figyelhető meg a szecesszió dekoratív vonalvezetése, a klasszicizáló nyugalom és a bensőséges lélekábrázolás. Bory Jenő számára a portré nem csupán a külső vonások rögzítését szolgálta, hanem az érzelmi kötődés és a személyes tisztelet kifejezésének eszköze volt.
Komócsin Ilona jelenléte különösen hangsúlyossá válik a Hitvesi szeretet kápolnájában, ahol egész alakos szoborként, az „örök nő” megszemélyesítőjeként jelenik meg. Ebben a térben már nem pusztán modellként szerepel, hanem a művész életének, alkotói hitvallásának és a Bory-vár szellemiségének meghatározó alakjaként. A női szépség, a hűség és a társi összetartozás eszméje egyaránt megtestesül alakjában.
Számos alkotásán anyaként is ábrázolja feleségét. Ezekben a művekben a nőalak a gondoskodás, a szeretet és az élet továbbadásának jelképe, miközben a személyes ihletés egyetemes érvényű tartalommal párosul. A konkrét személy ábrázolásán keresztül az anyaság és a női hivatás általános eszményét fogalmazza meg.
A házastársi kapcsolat egyik legkülönlegesebb megjelenítése az Egy Janus-fej (1922) című kettős portré, amelyben a művész és felesége arcvonásai egyetlen kompozícióban egyesülnek. Az alkotás túlmutat a hagyományos portrészobrászat keretein: a két személy összetartozásának, szellemi és érzelmi egységének szimbólumává válik.
Komócsin Ilona így nem csupán Bory Jenő múzsája volt, hanem életművének egyik visszatérő és meghatározó szereplője. Alakján keresztül a művész a szeretet, a hitvesi hűség, az anyaság és az eszményített női szépség gondolatát fogalmazta meg, ezért portréi egyszerre tekinthetők személyes vallomásoknak és általános emberi értékeket közvetítő műalkotásoknak.
