Bory Jenő Szily Kálmánt ábrázoló mellszobra a magyar tudományosság egyik sokoldalú alakjának állít emléket. A portré egy olyan tudóst idéz meg, aki fizikusként, matematikusként, nyelvészként és tudományszervezőként egyaránt jelentős szerepet játszott a 19–20. század fordulójának szellemi életében.
Nagyszigethy Szily Kálmán (1838–1924) fizikus, nyelvész, műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és később főkönyvtárnoka volt. Pályafutása szorosan kapcsolódott a Budapesti Műegyetemhez, ahol előbb tanárként, majd tanszékvezetőként dolgozott a kísérleti fizika, illetve a matematika–fizika területén. Később dékáni, majd rektori tisztséget is betöltött. Tudományos érdeklődése rendkívül szerteágazó volt. Munkássága a műszaki, matematikai és fizikai tudományok mellett a nyelvészetre is kiterjedt. Kiemelkedő szerepet vállalt a természettudományos ismeretterjesztésben, nevéhez fűződik a Természettudományi Közlöny, valamint a Természettudományi Könyvkiadó Vállalat megalapítása is. A Magyar Tudományos Akadémia 1865-ben levelező, 1873-ban rendes tagjává választotta. Később hat éven át töltötte be az Akadémia főtitkári tisztségét, és jelentős szerepet játszott a magyar tudományos élet szervezésében.
Bory Jenő a portrét 1914-ben készítette a Budapesti Műegyetem aulájának tudósportré-sorozata számára. A szobor külön érdekessége, hogy még Szily Kálmán életében készült, mintegy tíz évvel halála előtt. A mellszobor a tudóst érett korában ábrázolja, visszafogott méltósággal és koncentrált tekintettel. Bory nemcsak az arcvonások hasonlóságára törekedett, hanem a professzor szellemi tekintélyét és tudományos habitusát is érzékeltette. Az alkotás anyaga az úgynevezett pirobazalt, amelyet gyakran „Bory-bronznak” is neveznek. A mű a Műegyetem tudósgalériájának részeként ma is az intézmény történetének és tudományos hagyományainak fontos emléke.