Bory Jenő életművében a gyermekalakok külön csoportot alkotnak. A családjához erősen kötődő művész számára a gyermekkor nem csupán kedves témát jelentett, hanem a tisztaság, a játékosság, az életöröm és az emberi természet ösztönös szépségének megjelenítési lehetőségét is. Gyermekábrázolásai mentesek a pátosztól és az akadémikus merevségtől; alakjai közvetlenek, elevenek és szeretetteljes megfigyelésről tanúskodnak.
A gyermekportrék és gyermekfigurák Bory kisplasztikai munkásságának fontos részét képezik. Ide tartozik első jelentős sikert hozó alkotása, a Bandika, amelyet 1906-ban mutatott be a Képzőművészeti Társulat kiállításán. A szobor természetessége és játékos humora már korán megmutatta a művész kivételes megfigyelőképességét. A korabeli visszaemlékezések szerint a nyugtalan kis modell kezébe adott alma nemcsak a mintázást könnyítette meg, hanem a kész mű fontos motívumává is vált.
A gyermekalakok között találjuk a Modern Ámor című alkotást, amely a klasszikus puttó-ábrázolások modern átértelmezésének tekinthető, valamint a Szárcsás gyermek szobrát, amely a természet és a gyermek kapcsolatát hangsúlyozza. Bory gyermekalakjai gyakran puttószerűek, lágy formálásúak, ugyanakkor egyéni karakterrel rendelkeznek, így egyszerre kötődnek a klasszikus hagyományhoz és a 20. század eleji szobrászat frissebb szemléletéhez.
A művész érdeklődése nem korlátozódott a portrészerű gyermekábrázolásokra. A Huszár születése (a gólyán lovagló kis huszár) játékos allegória, amelyben a népi képzelet és a humor kap hangsúlyt. A szobor a gyermek születésének mesés magyarázatát ötvözi a magyar huszár alakjával, s ezzel Bory egyik legderűsebb alkotásává vált.
A gyermekvilág hétköznapi pillanatai is megjelennek művein. A Horgoló lányka, Pipás Pista, valamint más gyermekfigurák nem hősként vagy allegorikus szereplőként jelennek meg, hanem természetes tevékenységük közben. Gyermekábrázolásai ezért sajátos helyet foglalnak el életművében. Míg történelmi és emlékműszobrai gyakran a nemzeti emlékezet, portréi pedig a személyiség megörökítésének szolgálatában állnak, addig a gyermekalakok elsősorban az életöröm, a családi kötődés és a mindennapi emberi szépség kifejezői. Ezekben a művekben Bory Jenő legközvetlenebb, legemberibb arca mutatkozik meg.
