A képtár kandallós szobájának kerek asztalán látható Boryné, azaz Komócsin Ilona mellszobra, amelyet Bory Jenő 1913-ban faragott ruskicai márványból. Az alkotás a művész korai portrészobrászatának kiemelkedő darabja, és egyúttal annak az élethosszig tartó ihlető kapcsolatnak is emléket állít, amely Bory Jenőt feleségéhez kötötte.
A szobor anyaga, a ruskicai márvány, a történelmi Bánság területéről származó, finoman erezett, világos színű kőzet. Kiválóan faragható és csiszolható tulajdonságai miatt a Monarchia idején kedvelt alapanyaga volt a reprezentatív építészeti és szobrászati alkotásoknak. Selymes felülete és visszafogott rajzolata különösen alkalmassá teszi az emberi arc és a finom formai részletek érzékeny megjelenítésére.
A mellszobor ugyanakkor nem csupán portré. Bory Jenő az ifjú Komócsin Ilona alakjában a női szépség, a méltóság és a belső harmónia eszményét is megfogalmazta. A fej enyhe oldalra fordulása, a nyugodt tekintet és a lágyan formált arcvonások természetes eleganciát sugároznak. A művész figyelme nem a külsőséges hatásokra, hanem a karakter megragadására irányult, ezért a szobor egyszerre őrzi a személyes portré és az idealizált nőalak vonásait.
A mű jelentőségét a Bory-vár egészének összefüggésében érthetjük meg igazán. Komócsin Ilona nem csupán a művész felesége volt, hanem festőművész, alkotótárs és múzsa is. Bory Jenő életművében újra és újra visszatér alakjának megörökítése; a vár számos pontján találkozhatunk portréival, amelyek egy kivételes emberi és művészi kapcsolat lenyomatai. Ez az 1913-as márványszobor e hosszú sor egyik korai és különösen érzékeny darabja, amely már előrevetíti azt a szeretetteljes tiszteletet, amely később a Bory-vár egész szellemiségét áthatja.