Bory Jenő első világháborús emlékművei között kiemelkedő helyet foglal el a Székesfehérvári Felsőkereskedelmi Iskola egykori növendékeinek emléket állító alkotás. A mű a Várkörúton, a Zsuzsanna-forrás melletti parkban található, ahol ma is a nagy háborúban elesett diákok emlékét őrzi.
Az emlékmű felállítását az iskola volt tanulóinak egyesülete kezdeményezte 1927 decemberében. A megvalósításhoz széles körű adománygyűjtés indult: a volt növendékek, vállalatok, pénzintézetek és magánszemélyek támogatásának köszönhetően közel 6000 pengő gyűlt össze a kivitelezés költségeire. Az alkotást eredetileg az iskola udvarán kívánták elhelyezni, ám Zavaros Aladár polgármester javaslatára végül az iskola elé, közterületre került, hogy a város lakói számára is jól látható legyen.
Az ünnepélyes avatásra 1929. június 2-án került sor, egybekötve a felsőkereskedelmi iskola fennállásának 60., illetve a kereskedőtanonc-iskola alapításának 75. évfordulójával. Az eseményen a város és a vármegye vezetői, katonai és egyházi méltóságok, valamint az iskola tanárai és növendékei is részt vettek. A leleplezési ünnepséget beszédek, szavalatok és zenei előadások kísérték, amelyek a hősi halált halt diákok emlékének adóztak.
Az emlékmű központi alakja egy 185 centiméter magas bronz nőalak, amely egyik kezében babérkoszorút, a másikban kardot tart. Az alak a győzelem, az emlékezés és az áldozatvállalás jelképeként értelmezhető. A bronzszobrot Bory Pál öntötte fehérvári műhelyében, míg a kőtalapzat és annak faragott részletei Bory Jenő munkái. A talapzat előoldalán egy haldokló diákkatona domborműve látható, amely közvetlenül utal az elesett egykori tanulókra.
A talapzaton eredetileg az „A Felső Kereskedelmi Iskola hősi halált halt volt tanulóinak” felirat volt olvasható, hátoldalán pedig Vörösmarty Mihály jól ismert sorát vésték fel: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért.” A kőbe az első világháborúban elesett 49 egykori diák nevét is bevésték.
Az emlékmű 1971-ben elveszítette eredeti helyét, amikor a Zsuzsanna-forrás mögötti parkba helyezték át. Ekkor kisebb talapzatot kapott, az eredeti névsort pedig külön kőtáblán helyezték el a szobor mögött. Az alkotást az évtizedek során többször felújították; jelentősebb helyreállítás történt 1996-ban, majd 2015–2016-ban is, amikor a művet restaurálták és környezetét rendezték.
A szobor jól példázza Bory Jenő emlékműszobrászatának sajátosságait. Az allegorikus nőalak, a hősi halottat ábrázoló dombormű és a gondosan kialakított építészeti keret egyszerre hordozzák a gyász, az emlékezés és a nemzeti helytállás gondolatát. Az alkotás nem csupán a háború 49 áldozatának állít emléket, hanem egy egész nemzedék veszteségét jeleníti meg, amely az iskolapadból került a harctérre.