A történelmi árkádsor egyik különösen érdekes alakpárja III. Béla király és felesége, Antiochiai Anna királyné. Bory Jenő együtt ábrázolta a királyi házaspárt, és a kompozíció legfeltűnőbb eleme a két alak eltérő termete: a magas király mellett a jóval alacsonyabb királyné áll. Ez a különbség nem csupán művészi megoldás, hanem történeti tényre utal.
III. Béla (1172 és 1196 között uralkodott) és Anna sírját 1848 decemberében tárták fel Székesfehérváron, a középkori koronázó bazilika romjai között. Az Árpád-házi uralkodók közül az ő nyughelyük az egyetlen, amelyet a régészet kétséget kizáróan azonosítani tudott. A feltárás során előkerült csontvázak, ékszerek és uralkodói jelvények egyaránt megerősítették a királyi pár személyazonosságát. A kutatók figyelmét különösen a csontvázak közötti jelentős magasságkülönbség ragadta meg, amelyet Bory is megjelenített szobrán.
A királyi pár eredeti, vörös mészkőből faragott szarkofágjai ma is Székesfehérváron láthatók. Különlegességük, hogy a király és a királyné testének helyén a kő elszíneződött, így évszázadok múltán is kirajzolódik egykori nyughelyük lenyomata. A királyi maradványokat később a budai Mátyás-templomban helyezték el, míg a sírból előkerült tárgyak a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe kerültek.
Bory Jenő szobra így nemcsak egy jelentős uralkodópárt idéz meg, hanem Székesfehérvár egyik legfontosabb régészeti felfedezésének is emléket állít. A király és a királyné alakja egyszerre kapcsolja össze az Árpád-kor történetét a koronázó város múltjával.