Bory Jenő éremművészetének jelentős részét portréérmek alkotják. A művész számos kollégáját, művészbarátját és egyetemi tanártársát örökítette meg bronzban.
Balló Ede, Edvi Illés Aladár és Zala György arcképei nemcsak a művész kiváló portréformáló képességéről tanúskodnak, hanem a korszak magyar művészeti életének meghatározó alakjainak is emléket állítanak. Edvi Illés Aladár a századforduló és a két világháború közötti időszak elismert festőművésze volt, aki elsősorban zsánerképeiről és életképeiről vált ismertté, emellett hosszú időn át a Képzőművészeti Főiskolán tanított. Balló Ede festő és művészetpedagógus a magyar portréfestészet kiemelkedő alakjai közé tartozott, míg Zala György szobrászművész nevéhez többek között a budapesti Hősök terének Millenniumi emlékműve fűződik.
Bory a Műegyetemhez kötődő tudósokat és tanárokat is megörökítette érmein. Ilosvay Lajos vegyészmérnök és egyetemi tanár a kémiai oktatás és kutatás meghatározó alakja volt, Zielinski Szilárd pedig a magyar vasbetonépítés úttörőjeként, valamint az első magyar műszaki doktorként írta be nevét a hazai műszaki tudomány történetébe. Az ő tervei alapján épült többek között a margitszigeti és a szegedi víztorony. Czakó Adolf hídépítő mérnök, a Műegyetem rektora volt, aki jelentős szerepet játszott a mérnökképzés korszerűsítésében. Bory portréérmei nem csupán személyes emléket állítanak e kiváló alkotóknak és tudósoknak, hanem a 20. század első felének magyar művészeti és műszaki életét is megidézik.