Bory Jenő művészetének egyik legjelentősebb területét a magyar történelem kiemelkedő személyiségeinek megformálása alkotja.
A művész egész életében mély érdeklődéssel fordult a nemzeti múlt felé, és számos alkotásán királyok, hadvezérek, egyházi személyiségek, írók, krónikások és történelmi hősök alakját idézte meg. Szobrai nem pusztán portrék vagy történeti rekonstrukciók: az ábrázolt személyeken keresztül a magyar történelem folytonosságát, a nemzeti emlékezet erejét és a múlt iránti tiszteletet kívánta kifejezni.
E törekvés legteljesebb és leglátványosabb megfogalmazása a székesfehérvári Bory-várban található. A vár százoszlopos udvarát körülölelő történelmi árkádsor valójában egy szabadtéri történelmi panteon, ahol a magyar múlt meghatározó alakjai sorakoznak egymás mellett. Bory nem véletlenszerűen válogatta össze szereplőit: a szobrok egyfajta történelmi időutazásra hívják a látogatót, végigvezetve őt a honfoglalás korától a késő középkor és a török kor évszázadain át.
A történelmi árkádsor bal szárnyán Álmos vezértől III. Endréig az Árpád-ház uralkodói jelennek meg, az államalapítás és a középkori magyar királyság meghatározó alakjaival. A középső szakaszon Anonymus és az Anjou-ház királyai kaptak helyet, míg a túloldalon a vegyesházi uralkodók, köztük Mátyás király, II. Lajos, Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János mellett olyan történelmi és irodalmi személyiségek sorakoznak, mint Fráter György, Izabella királyné, Tinódi Lantos Sebestyén, Zrínyi Miklós vagy a Szondi két apródját megörökítő alakpár.
A szobrok különlegessége, hogy nem önálló emlékművekként jelennek meg, hanem a vár építészeti rendszerének szerves részei. A kvarcbetonból készült alakok a korlátok pillérein állnak, mintha maguk is a várfalak pártázatát alkotnák. Bory így egyedülálló módon kapcsolta össze az építészetet és a szobrászatot: a történelmi személyiségek nemcsak díszítik a várat, hanem jelképes őrzőiként is körülveszik azt.
A Bory-vár történelmi figurái jól tükrözik a művész történelemszemléletét. Nem csupán királyokat és hadvezéreket választott, hanem azokat a személyiségeket is, akik a magyar kultúra, krónikaírás, irodalom vagy államiság fejlődésében maradandót alkottak. A százoszlopos udvar ezért nem egyszerű szoborgyűjtemény, hanem a magyar történelem kőbe és betonba formált összefoglalása, amely a látogatót a nemzeti múlt nagy alakjaival való találkozásra invitálja.
