A történelmi árkádsor egyik alakcsoportja Szondi Györgyöt és két apródját ábrázolja. A kompozíció a magyar végvári harcok egyik legismertebb történetét idézi fel, amelyet Arany János Szondi két apródja című balladája tett a nemzeti emlékezet részévé.
Szondi György 1552 nyarán maroknyi seregével védte a nógrádi Drégely várát Ali budai pasa többszörös túlerőben lévő csapataival szemben. A vár védői a végsőkig kitartottak, és Szondi az utolsó pillanatig harcolt embereivel. A harcban elesett várkapitány alakja hamar a hűség, a bátorság és a hazaszeretet jelképévé vált.
A szoborcsoport középpontjában a páncélos Szondi áll, kezében pajzzsal. Két oldalán apródjai láthatók, akik a történeti hagyomány szerint túlélték a vár ostromát, és később uruk emlékét őrizték. Bory Jenő nem a csata jelenetét ábrázolta, hanem a hűség és az emlékezés gondolatát emelte ki. A gyermekalakok Szondi köré simulnak, mintha oltalmazásában állnának, miközben valójában ők lettek emlékének továbbadói.
Az alkotás eredetileg nem a Bory-vár számára készült. 1939. december 17-én avatták fel Budapesten, a VI. kerületi Szondi utca és Teréz körút sarkán, az egykori Britannia Szálló épületének fülkéjében. Az avatási ünnepségen Nagy László országgyűlési képviselő és dr. Szondy Viktor külügyminiszteri tanácsos mondott beszédet, aki a Szondy család történetét is ismertette. A 165 centiméter magas, mészkőből faragott szobrot a második világháború során, 1945-ben pusztították el.
A Bory-vár történelmi árkádsorán ma látható változat az elveszett budapesti alkotás betonból készült, nagyobb méretű másolata. Ennek köszönhetően a mű fennmaradt, és ma is felidézi a 16. századi végvári hős emlékét, valamint azt a történetet, amely a magyar irodalom és történeti emlékezet egyik legismertebb példázatává vált.