Zádor Györgyi síremlékén Bory Jenő a művészi pályát és a színészi hivatást állította emlékművének középpontjába: az alak mellett megjelenő lehulló álarcok a színház világát idézik.
Zádor Gyöngyi (1920–1941) a magyar színjátszás ígéretes tehetsége volt. A Színészakadémiát 1938-ban végezte el, majd 1938 és 1941 között a Nemzeti Színház tagjaként lépett színpadra. Filmes szerepei közül az Életre ítéltek! című alkotás emelhető ki, amelyben Jávor Pál partnereként szerepelt. Rövid, de sikeres pályafutásának tragikus halála vetett véget.
Sírjára Bory Jenő készített emlékművet 1942-ben. Az alkotás egy 200 centiméter magas márványszoborból és egy 130 centiméter magas műkő architektúrából áll. A síremlék a budapesti Kerepesi temető 11-es parcellájában található, jelzése: „Bory Jenő 1942”. A kompozíció központi alakja egy karcsú, finoman megformált nőalak, amely egy színpadot idéző emelvény tetején áll. A figura különlegessége, hogy a színházi álarcok lehullanak róla, feltárva a fiatal nő tiszta és fájdalmas szépségű arcát. Bory ezzel a szimbolikus megoldással a színészi hivatás lényegét ragadta meg: a szerepek és álarcok mögött mindig ott áll az ember. A síremlék egyszerre emlékeztet a színpad világára és a tragikusan félbeszakadt életútra.
Az alkotás gipszből készült eredeti változata fennmaradt, és ma a székesfehérvári Bory-vár gyűjteményében látható. A művet a kortárs szakma is jelentős alkotásként tartotta számon: szerepelt a Műcsarnok 1942–1943. évi téli kiállításán.
A síremléken olvasható sorok különösen megrendítően fejezik ki a korán elveszített művésznő emlékét: „Néked, ki a földön angyalként jártál, miért is kellett angyallá lenned, itt hagyni szeretteid és szerelmed!”
A Zádor Gyöngyi-síremlék Bory Jenő síremlékszobrászatának egyik leglíraibb alkotása, amely a színház jelképein keresztül idézi fel egy fiatal művész emlékét és az élet törékenységét.