A Mona Vanna Bory Jenő egyik jelentős nőalak-ábrázolása, amely egy irodalmi ihletésű, erősen szimbolikus jelentésű alakot jelenít meg.
A szobor alapjául szolgáló történet középpontjában Giovanna (Monna Vanna) áll, aki férje városát megmentendő vállalja a megalázó feltételt, hogy az ellenséges hadvezér sátrába egyetlen lepelben lépjen be. A történet fordulata, hogy a hadvezér, aki valójában egykori szerelme, nem él vissza a helyzettel, és élelmet küld a városnak. A nő döntése és erkölcsi helytállása így válik a történet legfontosabb elemévé.
Bory szobra ezt a határhelyzetet ragadja meg: a nőalak egyszerre kiszolgáltatott és erős. A lepel motívuma nemcsak fizikai, hanem szimbolikus jelentéssel is bír, a tisztaság, az áldozat és a belső tartás jelképe.
A mű több változatban is elkészült. Bory visszaemlékezései szerint:
- bronzból hat példány készült, ezek közül egyet Budapest Főváros vásárolt meg (jelenleg a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona),
- márványból egyetlen példány készült, amely a Bory-vár múzeumi lakásának ebédlőjében található,
- emellett pirobazalt, gipsz-, kerámia- és egyéb változatok is ismertek, amelyek a műteremben és a múzeumi lakásban láthatók (kb. 53 cm-es méretben).
Érdekesség, hogy egyes változatokon a nőalak nyakában kereszt szerepel, míg más változaton ez a motívum hiányzik, ami a különböző kivitelek közötti finom eltérésekre utal.
A szobor korabeli kiállításokon is szerepelt. Bemutatták a Velencei Nemzetközi Kiállításon, valamint a Műcsarnok 1910. évi tavaszi tárlatán, ami jelzi, hogy a mű már a maga idejében is jelentős figyelmet kapott.
A Mona Vanna jól példázza Bory nőalakjainak kettősségét: a klasszikus szépségeszmény és a szimbolista tartalom összekapcsolását. Az alak nem konkrét személyt ábrázol, hanem egy erkölcsi helyzetet és egy lelki állapotot tesz láthatóvá, a női test itt eszméket közvetít.