A Bory-vár kertjében álló, 120 cm magas beton mellszobor Komócsin Ilonát, Bory Jenő feleségét ábrázolja. Az alkotás annak a portrésorozatnak a része, amelyben a művész évtizedeken át örökítette meg hitvesét, aki nemcsak társa, hanem művészi inspirációjának állandó forrása is volt.
A mű anyaga, a beton, Bory Jenő alkotói szemléletének meghatározó eleme. Építészmérnökként és szobrászként egyaránt felismerte a beton művészi lehetőségeit, amely a Bory-vár egész épületegyüttesében fontos szerepet kapott.
A portré alatt olvasható vers szoros egységet alkot a szoborral. A költemény a művész felesége iránt érzett szeretetének lírai megfogalmazása, s egyúttal értelmezési keretet is ad az alkotásnak. A szobor és a vers együtt a hitvesi összetartozás emlékművévé válik, ahol a személyes vallomás és a képzőművészeti forma egymást erősíti.
Nekem nincsen szívem
Pedig valaha volt,
Sütött benne a nap
Álmodozott a hold.
Ugye én szerelmem
Nincs már nekem szívem,
Mert hogy neked adtam
Te őrzöd azt híven.
Őrzöd és vigyázod
Tied mellé tetted,
Lobogó lángjaik
Összeölelkeznek.
Az alkotást félköríves paddal körülvett pihenőtér foglalja keretbe, amely tudatosan kialakított szemlélődő helyszín. A mellszobor ezért nem önmagában, hanem környezetével együtt értelmezhető: olyan emlékhelyet alkot, amely érzékletesen fejezi ki a Bory-vár egyik alapgondolatát, a művészet és a személyes érzelmek egységét.