A történelmi árkádsor egyik alakpárja Könyves Kálmán és Vak Béla, akiknek sorsa szorosan összefonódott az Árpád-ház belső hatalmi küzdelmeivel. Bory Jenő a két uralkodót egymás mellett ábrázolta, érzékeltetve azt a családi és politikai kapcsolatot, amely hosszú időre meghatározta a dinasztia történetét.
Könyves Kálmán 1095 és 1116 között uralkodott Magyarországon. A középkori krónikák gyakran kedvezőtlen külső tulajdonságokkal ruházták fel, ám ezek a leírások valószínűleg politikai indíttatásúak voltak, mivel a későbbi királyok öccse, Álmos herceg leszármazottai közül kerültek ki. Kálmán kortársai elsősorban műveltségét emelték ki, amely korának uralkodói között is figyelemre méltó volt. Innen ered a „Könyves” melléknév is. Uralkodása alatt megszilárdult a királyi hatalom, és Magyarország meghatározó szereplője maradt a közép-európai térségnek.
A szoborcsoport másik alakja II. Béla, akit a történelem Vak Bélaként ismer. Gyermekkorában apjával, Álmos herceggel együtt vakították meg, amikor a trónért folytatott küzdelem újabb fejezetéhez érkezett. A kis Béla ezután hosszú időre eltűnt a politikai életből, és egyházi környezetben nevelkedett. Később azonban váratlan fordulat következett: a trónutódlási viszonyok változása lehetővé tette, hogy az Árpád-ház Álmos-ága ismét szerephez jusson. II. István halála után Béla sikerrel szerezte meg a koronát, és 1131-ben Székesfehérváron királlyá koronázták. Trónra lépésével a hatalom Kálmán ágáról Álmos leszármazottaira szállt át. Uralkodását felesége, Ilona királyné és bizalmi emberei jelentős mértékben segítették, hiszen vaksága miatt számos államügyben támaszkodnia kellett környezetére.
Bory Jenő alkotása nem a két király közötti ellentétet hangsúlyozza, hanem a magyar történelem folytonosságát. A szoborpár egyszerre idézi fel a tudós uralkodó alakját és azt a királyt, aki súlyos személyes megpróbáltatások után jutott a trónra. A két figura így az Árpád-kor hatalmi küzdelmeinek, ugyanakkor a dinasztia fennmaradásának emlékét is őrzi.