Bory Jenő emlékműszobrászati és épületdíszítő munkásságának kevésbé ismert, ugyanakkor különösen érdekes alkotásai azok az életnagyságú figurák, amelyek a budapesti egykori BSzKRt autóbuszgarázsának külső támpillérein kaptak helyet. Az 1930-ban felépült, a magyar modern építészet és mérnöki tudomány jelentős teljesítményének számító garázskomplexum homlokzatát a városi közlekedés szereplőit megszemélyesítő alakok díszítették.
A Bory Jenő által mintázott szobrok nem történelmi személyeket vagy mitológiai hősöket ábrázolnak, hanem a mindennapi városi élet jellegzetes alakjait: a gépkocsivezetőt, a kalauzt, a szerelőt és a nőutast. A művek így a korszak egyik legjelentősebb közszolgáltatásának, a fővárosi tömegközlekedésnek állítanak emléket. Az allegorikus figurák egyszerre jelenítik meg a közlekedés működtetőit és használóit, érzékeltetve azt a fejlődést, amely a két világháború közötti Budapestet modern nagyvárossá formálta.
Az egykori autóbuszgarázs a Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság (BSzKRt) számára épült. A létesítmény nem csupán járműtárolóként szolgált, hanem műhelyeket, benzinkutat és irodaépületet is magában foglalt. Központi csarnoka hatalmas, alátámasztás nélküli fesztávjával korának kiemelkedő műszaki teljesítménye volt. Ebbe a korszerű építészeti környezetbe illeszkedtek Bory szobrai, amelyek az épület funkcióját művészi eszközökkel tették jól felismerhetővé.
A szoborcsoport eredetileg öt alakból állt. A gépkocsivezető, a kalauz, a szerelő és a nőutas mellett egy közrendőr alakja is helyet kapott az épületen, utalva a közlekedés rendjének fenntartására. Ez a figura azonban 1945 után eltűnt, így napjainkban már csak a fennmaradt négy alak emlékeztet az eredeti kompozíció teljességére.
Az autóbuszgarázs 2000-ben megszűnt eredeti funkciójában működni, az épületegyüttes azonban műemléki értéke miatt fennmaradt. A felújítást követően Récsei Center néven kapott új szerepet, miközben megőrizte számos eredeti építészeti részletét. Bory Jenő szobrai ma is a helyükön állnak, és a magyar közlekedéstörténet, valamint a két világháború közötti köztéri szobrászat különleges emlékeiként idézik fel a főváros fejlődésének egyik jelentős korszakát.