A történelmi árkádsorban Róbert Károly és fia, Nagy Lajos király együtt jelennek meg. Az apa és a fiú alakja a középkori Magyar Királyság egyik legerősebb korszakát idézi fel, amikor az ország politikai tekintélye és gazdasági ereje számottevően megnövekedett.
Róbert Károly 1308-ban szerezte meg végleg a magyar trónt, miután hosszú küzdelmet folytatott a tartományurak hatalmának megtöréséért. Uralkodása alatt fokozatosan helyreállt a királyi hatalom, megreformálta a pénzügyeket, támogatta a bányászat fejlődését, és jelentősen növelte az ország bevételeit. Politikai stabilitást teremtett, amely lehetővé tette a későbbi fejlődést.
Mellette áll fia, I. Lajos, akit a történelem Nagy Lajos néven ismer. 1342 és 1382 között uralkodott, és a magyar királyság európai befolyása az ő idejében érte el csúcspontját. Hadjáratai révén tekintélyt szerzett a térségben, uralma egy időben Magyarország és Lengyelország perszonálunióját is magában foglalta. Neve a lovagkirály eszményével és az igazságos uralkodó alakjával kapcsolódott össze a történeti emlékezetben.
Bory Jenő a két királyt egymás mellett, közös címerpajzs fölött ábrázolta. A kompozíció a dinasztikus folytonosságot hangsúlyozza: a fiú az apja által megszilárdított országot örökölte, és arra építve vitte tovább a királyságot. A két alak hasonló méretű és tekintélyt sugárzó megformálása azt érzékelteti, hogy történelmi szerepük szorosan összekapcsolódik.
A szoborcsoport az Anjou-kor két meghatározó uralkodójának állít emléket. Az árkádsoron III. Endrével lezáruló Árpád-házi sor után az ő alakjaik jelképezik azt az új korszakot, amelyben a magyar királyság ismét erős központi hatalommal és jelentős nemzetközi súllyal rendelkezett.