A történelmi árkádsor alakjai között nemcsak királyok és hadvezérek kaptak helyet, hanem olyan személyek is, akik munkájukkal őrizték meg a magyar múlt emlékeit. Közéjük tartozik Anonymus, a középkori magyar történetírás legismertebb krónikása.
Személyéről meglehetősen keveset tudunk. Művében mindössze annyit árult el magáról, hogy egy Béla király jegyzője volt, és nevét csupán „P. mester” formában jelölte meg. Emiatt a történettudomány máig nem tudta teljes bizonyossággal azonosítani. A hagyomány ezért egyszerűen Anonymusnak, vagyis „Névtelennek” nevezi.
Nevéhez fűződik a Gesta Hungarorum, a magyar honfoglalás történetét elbeszélő krónika. Műve a 12–13. század fordulóján keletkezett, és ez tartalmazza a honfoglaló magyarokkal, valamint a törzsfőkkel kapcsolatos legismertebb elbeszélések jelentős részét. Árpád, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm neve a magyar történelmi emlékezetben nagyrészt az ő feljegyzéseinek köszönhetően maradt fenn.
Bory Jenő szobrán Anonymus szerzetesi öltözetben, kezében könyvvel jelenik meg. A visszafogott, zárt formájú alak nem a cselekvő hőst, hanem a tudós krónikást idézi. A könyv a történetíró munkájára utal, arra a tevékenységre, amelynek köszönhetően a honfoglalás hagyományai és a magyar múlt számos története fennmaradt az utókor számára.
A Bory-vár történelmi panteonjában Anonymus jelenléte arra emlékeztet, hogy a nemzeti emlékezetet nemcsak uralkodók és hadvezérek formálták. A múlt megőrzésében azok szerepe is meghatározó volt, akik történeteiket lejegyezték és továbbadták a következő nemzedékeknek.