A történelmi árkádsor egyik szoborcsoportja I. Ferdinándot és Szapolyai Jánost ábrázolja. Bory Jenő ezzel nem csupán két uralkodót állított egymás mellé, hanem a magyar történelem egyik legválságosabb korszakát idézte fel: a mohácsi csatát követő kettős királyság időszakát.
II. Lajos 1526-os halála után a magyar rendek két királyt választottak. Az ország egyik része Szapolyai Jánost, Erdély vajdáját támogatta, míg a másik Habsburg Ferdinándot, aki családi kapcsolatai révén formált igényt a magyar trónra. A két uralkodó párhuzamosan tekintette magát Magyarország törvényes királyának, ami hosszú polgárháborús küzdelemhez vezetett.
Szapolyai Jánost 1526 novemberében koronázták királlyá Székesfehérváron. Hatalmát elsősorban a köznemesség és az ország keleti területei támogatták. Később a török szultán szövetségét is elfogadta, hogy megőrizhesse pozícióját Ferdinánddal szemben. Haláláig, 1540-ig uralkodott.
I. Ferdinánd, a Habsburg-dinasztia tagja, ugyancsak 1526-ban lépett fel a magyar korona igénylőjeként. Hosszú küzdelem során fokozatosan megszilárdította hatalmát az ország nyugati és északi részein. Az ő uralkodásával kezdődött meg a Habsburgok több évszázadon át tartó magyarországi szerepe.
Bory Jenő szobrán a két király egymással szembefordulva áll, közöttük címerpajzs emelkedik. A kompozíció az ellentétet és a megosztottságot hangsúlyozza. Nem véletlen, hogy a talapzaton az „Az ellenkirályok” megnevezés olvasható. A mű így nem egy közös uralkodói teljesítményt idéz fel, hanem azt a korszakot, amikor a magyar királyság két hatalmi központ között oszlott meg.
A szoborcsoport egy olyan történelmi fordulópontra emlékeztet, amely végül az ország három részre szakadásához vezetett. Ferdinánd és Szapolyai alakja ezért a magyar történelemben nemcsak két uralkodót, hanem egy hosszan tartó politikai megosztottság kezdetét is jelképezi.