Bory-vár egyik legismertebb és legkedveltebb állatszobra az Elefánt, amely nemcsak díszítő plasztikaként, hanem építészeti szerkezeti elemként is szerepet kapott. Olyannyira meghatározó alkotás, hogy róla kapta nevét a vár egyik jellegzetes tere, az Elefántudvar.
Az Elefánt című szobrot Bory Jenő 1922-ben mintázta. A Bory-vár Elefántudvarában ma is látható monumentális változat különleges építészeti szerepet tölt be: az állat a hátán hordozza az árkádsor egyik boltozatának támaszát. A hatalmas testű állat így egyszerre válik szoborrá és tartószerkezeti elemmé, jól példázva Bory Jenő építészeti és szobrászi gondolkodásának szoros egységét.
A kompozíció rendkívül ötletes. A gömb alakú talapzaton álló elefánt mintha hatalmas erőfeszítés nélkül viselné a fölé helyezett építészeti tagozat súlyát. Az állat nyugalmat, stabilitást és erőt sugároz, miközben játékos formálásával oldja az építészeti környezet monumentalitását.
Az alkotás több változatban is ismert. A nagy méretű, kőből készült épületszobor mellett Bory Jenő bronz kisplasztikákat is készített ugyanebből a motívumból. Ezek között található olyan változat, amelyben az elefánt hátán egy tál vagy gyertyatartó kapott helyet. A motívum továbbfejlesztett formája a három elefánt által tartott tál, amely dekoratív asztali díszként és használati tárgyként is elkészült.
A különböző változatok jól mutatják Bory Jenő alkotói gondolkodását. Szívesen dolgozott ugyanazzal a motívummal eltérő léptékben és funkcióban: a monumentális épületszobortól a bronz kisplasztikáig, illetve a használati tárgyként értelmezhető gyertyatartóig. Az elefánt alakja így egyszerre vált építészeti díszítőelemmé, szobrászati tanulmánnyá és iparművészeti tárggyá.