Bory Jenő életművének egyik legkülönlegesebb és nemzetközi jelentőségű alkotása a szarajevói Ferenc Ferdinánd-emlékmű, amelyet a világ egyik legismertebb történelmi helyszínén, a szarajevói merénylet közelében állítottak fel. Az emlékmű nem csupán Bory első jelentős világháborús emlékműve volt, hanem egy olyan történelmi eseménynek állított emléket, amely közvetlenül hozzájárult az első világháború kitöréséhez.
Bory Jenő az első világháború alatt a székesfehérvári 17. honvéd népfelkelő gyalogezred hadmérnök tisztjeként szolgált. Zászlóalját 1915-ben Boszniába vezényelték, így került Szarajevóba. A katonai szolgálat mellett azonban művészi tehetségére is felfigyeltek. Bosznia-Hercegovina katonai kormányzója, Stephan Sarkotić tábornok 1916. március 6-án bízta meg azzal, hogy tervezzen méltó emlékművet az 1914. június 28-án meggyilkolt Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége, Hohenberg Zsófia emlékére. A megbízás különlegessége, hogy Bory egyszerre volt az emlékmű építésze és szobrásza is.
Az emlékművet nem lehetett közvetlenül a merénylet helyére állítani, mivel a Latin híd melletti utcatorkolat túl szűknek bizonyult. Bory ezért a Miljacka folyó partján, a Latin híd hídfőjénél alakított ki egy mesterséges kiugrót, amelyre a monumentális alkotást felépítette. A hely kiválasztása és mérnöki megoldása önmagában is figyelemre méltó teljesítmény volt.
Az emlékmű központi eleme két, mintegy nyolc méter magas cseh gránitoszlop volt. Az oszlopok tetejét Ferenc Ferdinánd és Zsófia hercegnő nyitott hercegi koronával díszített címerei ékesítették. Az oszlopok között helyezkedett el a trónörökösi pár bronzból öntött kettős portrédomborműve, amelyet két oldalról puttóalakok fogtak közre. A dombormű nagymintájáról már 1916-ban közölt képeket a korabeli sajtó.
Az emlékmű alsó részének művészeti központja egy rendkívül magas színvonalú Pietà-kompozíció volt: a halott Krisztust ölében tartó Szűz Mária alakja. A háttérben színes mozaikdíszítés, fölötte kovácsoltvas örökmécses kapott helyet. A fennmaradt fényképek alapján ez volt az egész emlékmű leginkább művészi és érzelmi erejű része.
Bory nem elégedett meg a fő emlékmű felállításával. Mivel az alkotás 12–15 méterre állt attól a ponttól, ahol Gavrilo Princip lövései érték a főhercegi párt, a tényleges helyszínt külön emlékjellel jelölte meg. Az úttestbe egy 2×1 méteres, három centiméter vastag acéllemezt süllyesztettek, amelyen latin nyelvű felirat emlékezett meg az áldozatokról. Ezt az acéllemezt még Budapesten, az Iparművészeti Múzeum karácsonyi kiállításán is bemutatták a nagyközönségnek.
A kompozíció harmadik eleme a folyó túloldalán elhelyezett nagyméretű gránit emlékpad volt. A latin „Siste Viator” („Állj meg, vándor!”) felirat arra hívta fel a figyelmet, hogy az arra járók emlékezzenek meg a tragikus eseményről. Ez az emlékpad az emlékmű lebontása után is fennmaradt, igaz, felirat nélkül.
Az emlékmű szinte teljes egészében magyar kivitelezésben készült. A Pietà a Hungária Magyar Ércöntödében készült, a bronz domborművek és címerek a diósgyőri vasgyárban öntődtek, az acéllemezt szintén magyar ipari üzem állította elő. Ezért a mű nemcsak Bory Jenő alkotása volt, hanem egyben a magyar művészet és ipar reprezentatív bemutatkozása is a Monarchia déli tartományában.
Az emlékművet 1917. június 29-én, a merénylet harmadik évfordulójának ünnepségsorozatához kapcsolódva avatták fel. Az uralkodóházat Frigyes főherceg képviselte. Az alkotás olyan kedvező fogadtatásban részesült, hogy Bory Jenő 1917 júliusában megkapta a Ferenc József-rend lovagkeresztjét hadidíszítménnyel.
Az emlékmű sorsa tragikusan rövid volt. A Monarchia összeomlása után, 1919 februárjában lebontották. Az úttestbe süllyesztett acéllemezt eltávolították, az oszlopokat szétszedték, és évtizedekre eltűnt a városképből. Sokáig úgy hitték, hogy teljesen megsemmisült, ám a kutatások bebizonyították, hogy számos eleme fennmaradt. A Ferenc Ferdinándot és Zsófiát ábrázoló bronzrelief, valamint a hercegi koronák ma is a Bosznia-Hercegovinai Nemzeti Múzeum gyűjteményében találhatók. A Pietà-szobrot a Szarajevói Kulturális, Történelmi és Természeti Örökségvédelmi Intézet őrzi. Az oszlopokról úgy tudják, hogy Trebinjébe kerültek.
A 2010-es évektől boszniai és magyar szakemberek részéről többször felmerült az emlékmű rekonstrukciójának gondolata. 2026-ban Szarajevó városvezetése hivatalosan is napirendre tűzte az újjáépítés lehetőségét. A tervek szerint a fennmaradt eredeti elemeket felhasználva, illetve korabeli fényképek alapján rekonstruálnák Bory alkotását.
A szarajevói Ferenc Ferdinánd-emlékmű különleges helyet foglal el Bory Jenő munkásságában. Ez volt első nemzetközi jelentőségű emlékműve, amelyben az építész, a szobrász és a monumentális emlékműtervező egyszerre mutatkozott meg. A mű előrevetítette későbbi nagy alkotásait – a 17-es honvéd emlékművet, a Sebzett hőst vagy a Püspök-kutat –, és egyúttal annak a művészi pályának a kezdetét jelentette, amely Bory Jenőt a 20. századi magyar emlékműszobrászat egyik legjelentősebb alakjává emelte.
A szarajevói emlékmű mellett Bory Jenő egy nagyszabású Ferenc Ferdinánd-emléktemplom és Zsófia ifjúsági otthon (Sophianeum) terveit is elkészítette. A több ezer hívő befogadására alkalmas, neoromán stílusú templom építése 1917-ben már megkezdődött, az alapozási munkák folytak, sőt Bory a belső szobordíszeken is dolgozott: elkészítette a főhercegi pár imádkozó alakjának terveit. A Monarchia összeomlása és a háború vége azonban megakadályozta a beruházás befejezését, így az emléktemplom és a hozzá kapcsolódó intézmény Bory Jenő egyik legjelentősebb, ám meg nem valósult építészeti vállalkozása maradt.
Uj Idők, 1916 (22. évfolyam, 27-53. szám)