Bory Jenő Ilosvay Lajost ábrázoló mellszobra a magyar kémia és műszaki felsőoktatás egyik meghatározó személyiségének állít emléket. A portré a tudós, egyetemi tanár, rektor és közéleti szereplő alakját idézi meg, aki több évtizeden át formálta a magyar vegyészeti kutatás és oktatás fejlődését.
Ilosvay Lajos (1851–1936) gyógyszerészi oklevelének megszerzése után bölcsészdoktori és tanári képesítést szerzett. Tudományos pályája tanársegédként indult, majd külföldi tanulmányutak után a budapesti Műegyetemhez került, ahol az általános kémia tanára, később professzora lett. Pályája során a tanszékvezetői feladatoktól a rektori tisztségig jutott. A magyar vegyészet fejlődésében jelentős szerepet játszott oktatóként és kutatóként egyaránt. Számos tudományos közleményt, szakkönyvet és tankönyvet publikált, emellett tudományos folyóiratok szerkesztésében is részt vett. Munkássága hozzájárult a korszerű kémiai ismeretek hazai elterjedéséhez és a vegyészképzés fejlődéséhez. Ilosvay nemcsak tudósként, hanem közéleti személyiségként is ismert volt. Országgyűlési képviselőként tevékenykedett, 1914 és 1917 között vallás- és közoktatásügyi államtitkár volt, majd 1927-től a felsőház tagjaként vett részt a közéletben. Tudományos tekintélyét jól mutatja, hogy 1891-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1905-ben rendes tagja lett, később pedig az intézmény alelnöki tisztségét is betöltötte.
Bory Jenő a mellszobrot 1937-ben készítette a Budapesti Műegyetem aulájának tudósportré-sorozata számára. A portré az idős tudóst ábrázolja, nyugodt, tekintélyt sugárzó megjelenéssel. A művész nemcsak a külső hasonlóságot törekedett megörökíteni, hanem a professzor tudósi karakterét és szellemi erejét is érzékeltette. Az alkotás anyaga az úgynevezett pirobazalt, amelyet gyakran „Bory-bronzként” emlegetnek. A mű a Műegyetem aulájában elhelyezett professzorportrék sorozatának része, ahol a magyar műszaki és természettudományos élet kiemelkedő alakjai kaptak helyet.