Bory Jenő szobrászi életművében az állatábrázolások kisebb számban jelennek meg, mint portréi, emlékművei vagy allegorikus alkotásai, mégis jól érzékeltetik a művész rendkívüli formaérzékét és a természet iránti érdeklődését.
Az állatfigurákon keresztül nem elsősorban zoológiai pontosságra törekedett, hanem az adott állat karakterének, mozgásának és plasztikai lényegének megragadására. Alkotásain a természet megfigyelése és a dekoratív formálás igénye harmonikusan kapcsolódik össze.
Az állatszobrok többsége kisplasztikai méretben készült. Az alkotásokon jól megfigyelhető Bory törekvése a formai tömörítésre. Néhány határozott vonallal és nagyobb tömegek érzékletes megformálásával képes volt visszaadni az állatok jellegzetes megjelenését. A lehajtott fejű jávorszarvasban a természet nyugodt ereje, a bölény zömök testében az ősi vitalitás, a keselyű alakjában pedig a mozdulatlanság méltósága jelenik meg.
Munkásságában különösen jelentős szerepet kapott az elefánt, amely több formában is visszatérő motívummá vált. A Bory-vár Elefánt udvara nevét is az itt elhelyezett monumentális elefántszoborról kapta. Az állat nem pusztán díszítőelem, hanem a vár egyik emblematikus alakja. A gömbön egyensúlyozó elefánt játékos megoldás, ugyanakkor Bory formai fantáziáját és humorát is tükrözi. Az elefánt alakja kisebb plasztikákon és iparművészeti tárgyakon is megjelenik, ami arra utal, hogy a művész különös vonzalmat érzett e tekintélyt sugárzó állat iránt.
Az állatábrázolások sajátos csoportját alkotják a Bory-vár építészeti díszei. A várban találkozhatunk békafigurával. A vár kertjének egyik jellegzetes alkotása az Alvó oroszlán. Az oroszlán a művészettörténet hagyományában általában az erő, a hatalom és az őrzés szimbóluma, Bory azonban nyugalmi állapotban ábrázolta az állatot. A fejére hajló sörény, az előrenyúló mancsok és a pihenő test tömege nem a ragadozó félelmetes oldalát hangsúlyozza, hanem a benne rejlő erőt és méltóságot.
Állatábrázolásai jól mutatják, hogy Bory Jenő számára a természet világa ugyanolyan fontos inspirációs forrás volt, mint az emberi alak. Akár monumentális kerti szoborként, akár kisplasztikaként jelennek meg, ezek az alkotások mindig az élőlények karakterének érzékeny megfigyeléséről tanúskodnak. Az állatok alakján keresztül a művész a természet szépségét, az élővilág sokféleségét és a formák időtlen harmóniáját fogalmazta meg.
