A Bory-vár falán elhelyezett dombormű a keresztény hagyomány egyik legismertebb jelenetét, Jézus megkeresztelését ábrázolja.
A félköríves kompozíció középpontjában Jézus és Keresztelő Szent János alakja jelenik meg a Jordán folyóban. János jobb kezével a keresztelés mozdulatát végzi, míg kezében a rá jellemző hosszú keresztbotot tartja. A jelenet egyszerű, világosan értelmezhető megfogalmazása jól illeszkedik Bory Jenő vallásos témájú alkotásainak szemléletéhez, amelyben a történet lényegi tartalma fontosabb a részletező elbeszélésnél.
A keresztelés eseménye a keresztény hit egyik alapvető mozzanata. A hagyomány szerint ekkor nyilvánult meg Jézus isteni küldetése, ezért a jelenet szorosan kapcsolódik a Vízkereszt (Epifánia) ünnepéhez. Ez az ünnep egyszerre emlékezik a napkeleti bölcsek hódolatára, Jézus nyilvános megjelenésére és a Jordánban történt megkeresztelkedésre. A keresztelés a megtisztulás, az újjászületés és az új élet kezdetének szimbóluma, amely a keresztény gondolkodás egyik központi üzenetévé vált.
A dombormű formálása visszafogott és harmonikus. A figurák enyhén egymás felé hajló mozdulatai, a fejek fölött megjelenő glóriák és a háttér kagylószerű kiképzése ünnepélyes, ugyanakkor bensőséges hangulatot teremtenek. Bory Jenő itt is a mélyebb lelki tartalom kifejezésére törekedett: a jelenet nem drámai, hanem csendes, szemlélődésre ösztönző formában jelenik meg.
A Bory-vár épületegyüttesében a dombormű nem csupán vallási témájú díszítőelem, hanem a művész keresztény hithez és egyetemes emberi értékekhez való kapcsolódásának egyik megfogalmazása. A mű a megtisztulás, a hit és az újrakezdés gondolatát idézi fel, amelyek a keresztelés jelenetének évszázadok óta meghatározó jelentéstartalmai.