Bory Jenő Wartha Vincét ábrázoló mellszobra a magyar műszaki és természettudományos élet egyik meghatározó alakjának állít emléket. A portré a tudós, egyetemi tanár és akadémikus szellemi tekintélyét örökíti meg, aki kutatásaival és oktatói munkájával maradandó hatást gyakorolt a magyar vegyészmérnök-képzés fejlődésére.
Wartha Vince (1844–1914) kémikus, vegyészmérnök, műegyetemi tanár, rektor és a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Tanulmányait Zürichben és Heidelbergben végezte, majd 1867-től a budapesti Műegyetemen tanított. Nevéhez fűződik a vegyészmérnök-képzés megszervezése és fejlesztése, emellett kétszer is betöltötte a Műegyetem rektori tisztségét. Tudományos érdeklődése rendkívül sokrétű volt. Foglalkozott vízvizsgálattal, a szén- és gáziparral, a borászati kémiával, valamint jelentős szerepet vállalt a budapesti vízművek fejlesztésének előkészítésében. Legismertebb eredménye a kerámiaiparhoz kapcsolódik: kutatásai nyomán jött létre az a különleges eozinmáz, amely a pécsi Zsolnay-gyár nemzetközi hírnevét megalapozta. Később a herendi porcelángyár újjászervezésében is közreműködött.
Bory Jenő 1914-ben készítette el Wartha Vince portréját a Budapesti Műegyetem aulájának tudósportré-sorozata számára. A mellszobor a tudóst idős korában ábrázolja, nyugodt, összeszedett arckifejezéssel. A művészt elsősorban nem a külső részletek, hanem a professzor szellemi tekintélyének és tudósi karakterének megragadása érdekelte. A portré ma is a Műegyetem szoborgalériájának része.
A veszprémi Pannon Egyetemre 1955-ben került a szobor másolata. Nem véletlenül választották éppen Wartha Vincét példaképként: az egyetem vegyészképzésének szellemi előzményeit a Budapesti Műegyetemhez vezeti vissza, ahol Wartha professzorként és tanszékalapítóként meghatározó szerepet játszott. Mellszobra így a magyar vegyészmérnöki oktatás hagyományainak és tudományos örökségének jelképe lett.