A Bory-vár alsó épületrészének falát díszítő kosfej jól példázza, hogy Bory Jenő az állatábrázolásokat nemcsak önálló szobrokként, hanem az építészeti kompozíció szerves részeként is alkalmazta.
A falból konzolszerűen kiemelkedő fémszobor egyszerre dekoratív épületdísz és önálló plasztikai alkotás. A művész nagy gondossággal formálta meg az állat jellegzetes vonásait. A csigavonalban visszahajló szarvak, a hullámos gyapjú, valamint a nyugodt, kissé elgondolkodó tekintetű fej természetes hatást keltenek. A részletek kidolgozottsága azt mutatja, hogy Bory az állatok karakterének megfigyelésére ugyanakkora figyelmet fordított, mint emberábrázolásaira.
A kos alakja a művészettörténetben és a kultúrtörténetben számos jelentésréteggel rendelkezik. Gyakran az erő, kitartás, termékenység és életerő jelképe, ugyanakkor a pásztorkultúra és a természetközeli élet szimbólumaként is értelmezhető. A Bory-vár romantikus-szimbolikus világában a kosfej elsősorban díszítőelem, de egyúttal gazdagítja azt a sajátos állatmotívumokból felépülő képzeletbeli univerzumot is, amely a vár számos részletében felfedezhető.