A történelmi árkádsoron II. András király és leánya, Árpád-házi Szent Erzsébet együtt jelennek meg. Bory Jenő ezzel nemcsak a dinasztikus kapcsolatot hangsúlyozta, hanem két, egymástól eltérő, mégis meghatározó történelmi örökséget is megidézett: az uralkodói hatalmat és a keresztény irgalmasság eszményét.
A kompozíció középpontjában Szent Erzsébet alakja áll. Kezében és kötényében rózsákat tart, utalva legismertebb legendájára. A hagyomány szerint a szegényeknek vitt kenyér rózsává változott, amikor számonkérték rajta jótékonykodását. Ez a jelenet a keresztény szeretet és önfeláldozás egyik legismertebb szimbólumává vált, ezért a művészetben Szent Erzsébetet szinte mindig rózsákkal ábrázolják.
Mögötte áll édesapja, II. András király, aki 1205 és 1235 között uralkodott Magyarországon. Nevéhez jelentős külpolitikai sikerek és az ország nemzetközi tekintélyének növekedése fűződik, de legmaradandóbb intézkedése az 1222-ben kiadott Aranybulla, amely a magyar alkotmányosság egyik alapdokumentumává vált. Számos rendelkezése évszázadokon át meghatározta a magyar jogrendet.
Bory Jenő szobra így egyszerre idézi fel az Árpád-ház egyik legjelentősebb uralkodóját és annak a királylánynak az emlékét, aki szentségével vált ismertté Európa-szerte. A királyi hatalom és a keresztény könyörület ilyen összekapcsolása jól érzékelteti a középkori Magyar Királyság szellemi és történelmi örökségét.