A székesfehérvári Püspök-kút Bory Jenő egyik legjelentősebb köztéri alkotása, amelyben a szobrász és az építész Bory egyaránt megmutatkozik. A monumentális díszkút 1928-ban készült, és a magyar államalapítás, valamint a keresztény egyházszervezet kialakulásának emlékét idézi fel.
A mű eredetileg az Országalma mai helyén állt, majd 1937-ben áthelyezték a vasútállomás előtti térre. A második világháború után a püspökszobrokat eltávolították, de szerencsére fennmaradtak, így az emlékmű 1972-ben eredeti formájában kerülhetett mai helyére.
A kompozíció központi alakja egy Árpád-kori vitéz, aki a keresztény magyar állam védelmezőjét testesíti meg. Az oszlop körül négy olyan egyházi személyiség áll, akik meghatározó szerepet játszottak Szent István király államszervező és egyházalapító munkájában. Bory Jenő maga fogalmazta meg a szobrok szimbolikus jelentését: Asztrik a királyság támaszát jelentő egyházat, Gellért a vértanú egyházat, Mór az oktató egyházat, Adalbert pedig a térítő egyházat jeleníti meg.
A déli oldalon álló Szent Adalbert (Vojtěch) prágai püspök a magyar kereszténység korai történetének egyik legfontosabb alakja. A hagyomány szerint ő keresztelte meg Géza fejedelmet és fiát, Vajkot, a későbbi Szent Istvánt. Missziós tevékenysége révén a magyar állam nyugati keresztény kapcsolatrendszerének egyik megalapozója lett. Bory a szentet méltóságteljes püspöki alakban jelenítette meg, hangsúlyozva hittérítő szerepét. A művész értelmezésében Adalbert a térítő egyház jelképe.
Az északi oldalon látható Boldog Asztrik pécsváradi apát és kalocsai érsek szobra. A történeti hagyomány szerint ő hozta Rómából II. Szilveszter pápa áldását és a királyi koronát Szent István számára. Éppen ezért Bory kezében a Szent Koronával ábrázolta. Asztrik alakja az állam és az egyház szövetségét jeleníti meg, a keresztény királyság megszületésének egyik kulcsszereplőjeként. A művész szerint ő a királyságot támogató egyház megszemélyesítője.
A keleti oldalon áll Szent Gellért, Csanád püspöke, aki a magyar egyház egyik legismertebb vértanúja. Velencei származású bencés szerzetesként érkezett Magyarországra, majd Szent István megbízásából részt vett az ország keresztény nevelésében. Hagyományosan Szent Imre herceg nevelőjeként tiszteljük. Az 1046-os pogánylázadás során vértanúhalált halt. Bory Jenő szobra a hitért vállalt áldozatot hangsúlyozza, ezért Gellért a mű ikonográfiai programjában a vértanú egyház jelképe.
A nyugati oldalon kapott helyet Boldog Mór, a pécsi püspök alakja. Mór az első ismert magyar írók egyike, aki a Szent Zoerárd és Benedek legendáját megírta. Egyházszervező, tanító és művelődésszervező tevékenysége miatt különös jelentőséggel bírt az Árpád-korban. Bory Jenő értelmezésében ő az oktató és művelő egyház megtestesítője. Nyugodt, elmélkedő alakja jól illeszkedik ehhez a szerephez.
A Püspök-kút nem egyszerűen díszkút, hanem összetett történeti emlékmű. A négy püspök együtt a magyar keresztény állam alapjait jelképezi, míg a központi vitéz a fiatal magyar királyság világi erejét testesíti meg. A kompozícióban Bory Jenő sikeresen kapcsolta össze a történelmi emlékezetet, az egyháztörténeti tartalmat és a monumentális köztéri szobrászat eszközeit. Nem véletlen, hogy a művész 1929-ben a püspökalakok megformálásáért Ipolyi Arnold-díjat kapott.
A püspökök gipsz mintája a Bory-vár Százoszlopos udvarának árkádjai alatt megtekinthetők.