A történelmi árkádsor egyik szoborpárja I. Géza királyt és öccsét, Szent Lászlót ábrázolja. A két testvér alakja a 11. századi Magyar Királyság megszilárdulásának időszakát idézi fel, amikor az Árpád-házon belüli trónviszályok után ismét erős uralkodók kerültek az ország élére.
I. Géza 1074-ben került a trónra, miután bátyjával, Salamonnal vívott hosszú hatalmi küzdelmei győzelemmel végződtek. Uralkodása rövid ideig tartott, mégis fontos szerepet játszott az ország belső rendjének helyreállításában és a királyi hatalom megerősítésében. Nevéhez fűződik a magyar államiság folytonosságának megőrzése egy politikailag bizonytalan korszakban.
Mellette áll Szent László, aki bátyja legfontosabb támasza volt, majd Géza halála után, 1077-ben maga is király lett. A magyar történelmi emlékezetben az igazságos és erős uralkodó példaképeként él. Uralkodása alatt megszilárdult az ország belső rendje, megerősödött a keresztény állam szervezete, és Magyarország tekintélye növekedett a térségben. Legendái, lovagkirályi alakja és későbbi szentté avatása különleges helyet biztosított számára a magyar kultúrában.
Bory Jenő a két testvért egymás mellett, szinte azonos rangban jelenítette meg. A kompozíció a családi összetartozást és az egymást követő uralkodók történelmi szerepét hangsúlyozza. A két alak együtt azt az időszakot idézi fel, amikor az Árpád-házi királyság végleg megszilárdult, és a keresztény magyar állam egyik legerősebb korszakába lépett.