A Szárcsás gyermek Bory Jenő gyermekábrázolásainak jellegzetes darabja. A művész életművében a gyermekalakok külön csoportot alkotnak. A puttószerű, meztelen gyermekalak a klasszikus szobrászati hagyományokat idézi, ugyanakkor Bory sajátos, szeretetteljes megfigyelésén alapuló formanyelvén szólal meg.
A szobor egy kezében madarat (a címben szereplő szárcsát) tartó gyermeket ábrázol. A gyermek és az állat kapcsolata gyakran visszatérő motívum Bory művészetében, hiszen a természet és az ember harmonikus egységét fejezi ki. Az alak mögött a talapzatból kiemelkedő, növényi formákat idéző plasztikai elem jelenik meg. Ez a motívum a mű kompozíciójának szerves része, egyúttal dekoratív hátteret biztosít a gyermekfigurának. A szobor formavilágát a lágy mintázás, a lekerekített felületek és a természetes mozdulatok jellemzik. Bory nem a részletező realizmusra törekedett, hanem a gyermeki lét lényegét kívánta megragadni. A kissé előrelépő testtartás, a fej oldalirányú fordulása és a madár felé irányuló figyelem élővé és közvetlenné teszi az alakot. A gyermek nem pózol, hanem egy hétköznapi, intim pillanat szereplőjeként jelenik meg.
A mű egyik példánya a Bory-vár gyűjteményében található, míg a másik változat az Óbudai Egyetem Alba Regia Karának kertjében áll. A szobor jelenléte különösen érdekes ezen a helyszínen, hiszen eredetének története nem teljesen ismert. Elképzelhető, hogy kapcsolatban áll az egykori Hadiárva Intézettel, amely hosszú időn át működött a területen, ám erre vonatkozóan jelenleg nem áll rendelkezésre biztos dokumentum.
A Szárcsás gyermek jól példázza Bory Jenő szobrászatának egyik fontos vonását: a hétköznapi témák művészi rangra emelését. A kisplasztikai ihletésű, kedves jelenet egyszerre hordozza a gyermeki ártatlanság, a természetközeliség és a játékosság élményét. Ez a humanista szemlélet teszi a művet ma is közvetlenné és könnyen befogadhatóvá, miközben szervesen illeszkedik Bory Jenő gazdag és sokszínű életművébe.