Bory Jenő Toldy Ferencet ábrázoló mellszobra a szegedi Dóm tér Nemzeti Emlékcsarnokának része. Az alkotás annak a tudósnak állít emléket, aki meghatározó szerepet játszott a magyar irodalomtörténet, az irodalomkritika és a tudományos élet intézményeinek kialakításában.
A szobor 1930-ban készült, és a Dóm tér keleti árkádsorában kapott helyet. Bory Jenő ugyanebben az évben készítette el Horváth Mihály és Szalay László portréját is, amelyekkel együtt a magyar szellemi élet kiemelkedő alakjait mutatja be a panteonban.
Toldy Ferenc (1805–1875) – eredeti nevén Schedel Ferenc – irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és titkára, valamint a Kisfaludy Társaság másodelnöke volt. Munkássága alapvető szerepet játszott a magyar irodalomtörténet tudományos megalapozásában, ezért gyakran a magyar irodalomtörténet-írás egyik megteremtőjeként említik. Toldy egész életében a magyar nyelv és irodalom ügyét szolgálta. Jelentős szerepet vállalt a nemzeti irodalmi hagyomány feltárásában, rendszerezésében és értékelésében. Kritikusi és tudományszervezői munkájával hozzájárult ahhoz, hogy a magyar irodalom önálló tudományos kutatási területté váljon.
Bory Jenő portréja az idős tudóst ábrázolja. A mellszobor nyugodt méltósága, a gondosan megformált arcvonások a tudós elmélyültségét és szellemi tekintélyét hangsúlyozzák. A visszafogott megformálás jól illeszkedik a Dóm tér emlékcsarnokának ünnepélyes hangulatához. A Toldy Ferencet ábrázoló portré nemcsak egy kiváló tudós előtt tiszteleg, hanem annak a reformkori és kiegyezés kori nemzedéknek is emléket állít, amely a modern magyar tudományos és kulturális intézményrendszer kiépítésében meghatározó szerepet játszott. A szobor a magyar irodalomtudomány egyik alapító alakját őrzi meg az utókor számára.