Árpád-házi Szent Margit szobra Bory Jenő egyik különösen lírai és bensőséges alkotása. A márványból készült művet 1938-ban állították fel a mai Teleki Blanka Gimnázium épületében, amely akkor még Árpád-házi Boldog Margit Leánygimnázium néven működött.
A szobor az iskola névadója előtt tisztelgett, és a jubileumi Szent István-emlékév alkalmából avatták fel 1938. február 14-én. Az alkotás közadakozásból valósult meg, az ünnepélyes avatáson pedig Shvoy Lajos mondott beszédet.
Bory Jenő a szoborban nem királyi pompában ábrázolta Margitot, hanem alázatos, elmélyült szerzetesként. A finoman megformált arc, a nyugodt tekintet és a lágyan omló ruharedők a tisztaságot, a lelki békét és az önfeláldozást sugározzák. Az alkotás egyszerűsége tudatos művészi eszköz: Bory nem a külső díszítettséget hangsúlyozta, hanem Margit belső világát próbálta láthatóvá tenni. A szobor csendes méltósága jól illik ahhoz a történelmi alakhoz, akit a keresztény hagyomány az önfegyelem és a szeretet példaképeként tisztel.
A mű sorsa is különleges. A szobor negyven éven át a székesfehérvári szemináriumi templom oltárának mellékszobraként állt, majd később visszakerült eredeti helyére, a gimnázium épületébe. Ma ismét a főbejárat mellett, egy félköríves szoborfülkében látható. A szobor gipszváltozata a Bory-várban is megtekinthető, ahol a vár százoszlopos udvarának árkádján egy másik Margit-ábrázolás is található: ezen a királylány gyermekkorában jelenik meg testvérével és édesapjával, IV. Béla társaságában.