A történelmi árkádsoron IV. László király, a történelemben ismert nevén Kun László, édesanyjával, Erzsébet kun hercegnővel együtt jelenik meg. Bory Jenő szoborcsoportja arra a szoros kapcsolatra utal, amely az uralkodót egész életében a kunokhoz fűzte, és amely személyiségét, valamint uralkodását is meghatározta.
IV. László V. István magyar király és Erzsébet kun hercegnő fia volt. A „Kun” melléknevet nem származása miatt kapta, hanem azért, mert felnőttként különösen közel került a Magyarországon letelepedett kun népességhez. Gyermekkorától kezdve politikai küzdelmek közé került: a hatalmuk növelésére törekvő főurak elrabolták, hogy rajta keresztül befolyásolhassák apját. Trónra lépése után sem tudott megszabadulni a bárói csoportok nyomásától, ezért egyre inkább a kunok társaságában keresett menedéket.
László nemcsak szövetségeseinek tekintette a kunokat, hanem életmódjukat is átvette. Ez gyakran konfliktusba sodorta a magyar főurakkal és az egyházzal, akik elvárták volna a nyugati keresztény uralkodó eszményének követését. Uralkodása során folyamatos egyensúlyozásra kényszerült a királyi hatalom, a nemesség, az egyház és a kunok érdekei között.
Bory szobrán az anya és fia egymás felé fordulnak, mintha a király sorsát meghatározó kapcsolatot jelenítenék meg. A fiatal uralkodó lábánál látható állatalak a kun hagyományokra és a nomád eredetre utalhat. A kompozíció középpontjában nem a hatalom, hanem az identitás kérdése áll: az Árpád-házi király és kun származású édesanyja között fennálló kötelék.
IV. László életének tragikus befejezése tovább erősíti a szoborcsoport drámai tartalmát. 1290-ben kun előkelők emberei gyilkolták meg Körösszeg várának közelében. Halálával lezárult egy különös életút, amelyet folyamatos politikai küzdelmek és a két kultúra közötti lavírozás jellemzett. Kortársai megosztó uralkodónak látták, alakja azonban jól érzékelteti az Árpád-kor végének összetett társadalmi és politikai viszonyait.