Bory Jenő Hauszmann Alajost ábrázoló mellszobra a magyar historizmus egyik meghatározó építészének állít emléket. A portré nemcsak a neves tervező arcvonásait örökíti meg, hanem tisztelgés egy olyan alkotó előtt is, aki meghatározó szerepet játszott a Műegyetem és a magyar építészet fejlődésében.
Hauszmann Alajos (1847–1926) építész, egyetemi tanár, akadémikus volt. Tanulmányait a Műegyetemen végezte, emellett festészetet is tanult, sőt fiatal korában kőművesgyakorlatot is szerzett. A Műegyetemhez egész életében szoros kapcsolat fűzte: 1868-tól tanársegédként, később rendes tanárként dolgozott az intézményben. Nevéhez számos jelentős épület kapcsolódik, köztük a budai Királyi Palota bővítése, az Igazságügyi Palota, a New York-palota vagy a Műegyetem történelmi épületegyüttesének kialakítása. Építészként nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az épületekben a társművészetek – a szobrászat, festészet és iparművészet – is méltó szerepet kapjanak.
A portrét Bory Jenő 1927-ben készítette a Budapesti Műegyetem aulájának tudós- és professzorportré-sorozata számára. A mellszobor az idős Hauszmannt ábrázolja, határozott arcvonásokkal, zárt tartással és tekintélyt sugárzó megjelenéssel. A művészt itt elsősorban az építész szellemi karakterének megragadása érdekelte: a portré egyszerre idézi fel a professzort, a tudóst és a középületek tervezőjét.
Az alkotás anyaga az úgynevezett pirobazalt, amelyet gyakran „Bory-bronzként” is emlegetnek. Ez a Bory Jenő által alkalmazott különleges anyag több színváltozatban is előállítható volt, és számos portréjánál, valamint kisebb plasztikájánál felhasználta.
A Hauszmann-portré a Műegyetem aulájában elhelyezett tudósportré-galéria része, ahol több olyan személyiség szobra is látható, akik meghatározó szerepet játszottak a magyar műszaki felsőoktatás történetében. Bory Jenő számára Hauszmann alakja különösen közel állhatott, hiszen mindketten egyszerre kötődtek az építészethez, az oktatáshoz és a képzőművészethez.