Bory Jenő egyik legjelentősebb katonai emlékműve a székesfehérvári „69-es előre!” emlékmű, amelyet a császári és királyi 69. gyalogezred (közismert nevén a 69-es Hindenburg-gyalogezred) első világháborúban elesett katonáinak emlékére emeltek. A mű a város egyik legfontosabb háborús emlékhelye, amely egyszerre őrzi a fehérvári ezred történetét és az elesett honvédek emlékét.
Az emlékmű felállításának gondolata már közvetlenül a világháború után megszületett, megvalósítását azonban hosszú éveken át akadályozták az anyagi nehézségek. A volt bajtársak és az emlékműbizottság országos gyűjtést szerveztek, jótékonysági rendezvényeket tartottak, hogy előteremtsék a szükséges összeget. A szobrot végül 1931-ben avatták fel a montellói csata évfordulóján, nagyszabású ünnepség keretében, amelyen katonai, politikai és diplomáciai méltóságok is részt vettek.
A másfélszeres életnagyságú bronzszobor egy rohamra induló honvédet ábrázol. A katona előrelendülő mozdulata a támadás erejét és lendületét fejezi ki, miközben az alak egy elesett bajtársa mellett halad el. A kompozíció alapjául az ezred egykori háborús jelvénye szolgált, ezért a mű nem csupán általános katonai emlékmű, hanem közvetlenül kapcsolódik az alakulat hagyományaihoz és önazonosságához. A rövid, de rendkívül kifejező felirat – „69-es előre!” – az ezred harci jelmondatát idézi.
A mű nemcsak a szoboralak miatt figyelemre méltó. A talapzat két oldalán bronz domborművek és feliratok sorolják fel az ezred fontosabb hadszíntereit és csatáit. A hátoldalon hosszabb emlékező szöveg olvasható, amely az 1914–1918 közötti világháborúban elesett bajtársak emlékének ajánlja a művet, s megörökíti az ezred történetét is. Különösen érdekes, hogy a talapzat belsejében időkapszulaszerű dokumentumegyüttest helyeztek el. Ide került az ezred naplója, a montellói csata leírása, valamint az elesett katonák több mint 3600 nevet tartalmazó névjegyzéke. Amikor az emlékművet 1975-ben áthelyezték, ezek a dokumentumok ismét előkerültek.
Az emlékmű története mozgalmas volt. Az eredeti helyéről először a Balatoni út építése és közműmunkák miatt mozdították el az 1940-es évek elején, majd 1975-ben a megnövekedett forgalom miatt ismét új helyre került. A talapzat előlapján eredetileg Hindenburg tábornagy bronz portrédomborműve szerepelt, amelyet 1949-ben eltávolítottak. A hiányzó reliefet Kocsis Balázs szobrász-restaurátor készítette el újra, és 2010-ben visszakerült az emlékműre. Az első világháború centenáriuma alkalmából az egész alkotást felújították, majd 2017-ben ünnepélyesen újra avatták.
Művészettörténeti szempontból a „69-es előre!” emlékmű jól példázza Bory Jenő emlékműszobrászatának egyik jellegzetes vonását. A szobrász nem a gyászt vagy a veszteséget állította a középpontba, hanem a hősi helytállást és az előretörő akaratot. A lendületes mozgás, a monumentális méret és a katonai erényeket hangsúlyozó megjelenítés a két világháború közötti magyar emlékműszobrászat jellegzetes alkotásává teszi a művet. Ugyanakkor a talapzatba rejtett névsor és dokumentumok arra is emlékeztetnek, hogy a hősi eszmény mögött több ezer ember személyes áldozata húzódik meg.
Ez az emlékmű ma nemcsak Bory Jenő egyik legfontosabb első világháborús alkotása, hanem Székesfehérvár katonai múltjának egyik legjelentősebb köztéri emléke is. A Bory-várban gipsz domborműként (23x34 cm) is látható.