A nagy műteremből hátrafelé haladva jutunk az úgynevezett „sárga szobába”, ahol az ablak előtt, alacsony posztamensen kapott helyet a Zsuzsanna a fürdőben című szobor. A mű a bibliai Zsuzsanna történetét idézi meg: a fürdőző asszony alakját, akit a történet szerint leskelődő vének figyeltek meg.
Bory Jenő a jelenet drámai mozzanatát finom eleganciával és visszafogott érzékenységgel formálta meg. A földre kuporodó nőalak védekező mozdulattal vonja maga köré gazdagon redőzött leplét, amely egyszerre szolgál takarásként és a kompozíció egyik legfontosabb formai eleméül. A testtartás természetessége, a redők lágy ritmusa és az alak bensőséges megjelenítése a mű különleges kifejezőerejét adja. A 85 cm magas, feketére égetett pirobazaltból készült szobor Bory kerámiaszobrászati munkásságának jelentős alkotása. A pirobazalt anyag sötét, bársonyos felülete különösen jól érvényesíti a fény-árnyék hatásokat, kiemelve a lepel gazdag redőzetét és az alak finoman mintázott formáit. A mű a Műcsarnok egyik kiállításán nagy sikert aratott, olyannyira, hogy a magyar állam megvásárolta a berlini Magyar Nagykövetség számára, ami a korszakban jelentős szakmai és hivatalos elismerésnek számított.
A kompozíció népszerűségét jelzi, hogy Bory több változatban is elkészítette. Az egész alakos szobor mellett ismert egy kisebb méretű mellszobor-változat is, amely márványból (48 cm), porcelánból (34 cm), kerámiából (25 cm) és pirobazaltból (23 cm) egyaránt elkészült. A különböző anyagú és méretű változatok azt mutatják, hogy a művész számára a Zsuzsanna-téma nem csupán egyszeri alkotói feladat volt, hanem az emberi szépség, a szemérem és a női méltóság időtlen eszméjének egyik legkedvesebb megfogalmazása.
Zsuzsanna története (Biblia, Ószövetség, Dániel könyve 13, 1–64):
„Zsuzsanna és a vének az Ószövetségben, Dániel könyvében szereplő történet. Zsuzsanna, Joakim felesége, erkölcsös és istenfélő asszony volt Babilonban. Két korrupt bíró titokban vágyakozott utána, és egy alkalommal megpróbálták erőszakkal rávenni, hogy engedjen nekik. Amikor Zsuzsanna ellenállt, hamisan megvádolták házasságtöréssel.
A zsidó törvények szerint két tanú vallomása elegendő volt az ítélethez, így Zsuzsannát halálra ítélték. Ő Istenhez fohászkodott, aki elküldte Dánielt, hogy igazságot szolgáltasson. Dániel külön kihallgatta a bírákat, akik ellentmondó helyszíneket neveztek meg, így kiderült a hazugságuk. Zsuzsanna ártatlansága bebizonyosodott, a két vént pedig hamis tanúzásért és házasságtörés szándékáért halálra ítélték.”