Bory Jenő művészgalériájában a magyar színjátszás egyik legjelentősebb alakja, Blaha Lujza, a „nemzet csalogánya” is helyet kapott. A Rimaszombaton született művésznő a 19. század második felének és a 20. század elejének egyik legnépszerűbb színpadi személyisége volt, akinek neve máig fennmaradt Budapest egyik legismertebb közterének, a Blaha Lujza térnek az elnevezésében.
A Bory-várban őrzött gipsz mellszobor a művészgaléria portrésorozatának része. Bory Jenő az idősödő Blaha Lujzát ábrázolja, mellőzve a színpadi szerepek külsőségeit és a teátrális hatásokat. A nyugodt tekintet, a harmonikus arányok és a lágyan mintázott arcvonások olyan portrét eredményeznek, amely elsősorban nem a színésznő népszerűségét, hanem személyiségének méltóságát és művészi tekintélyét hangsúlyozza. A portré jól illeszkedik Bory Jenő portrészobrászatának azon törekvéséhez, hogy az ábrázolt személy belső karakterét és szellemi jelentőségét ragadja meg. A szobor kompozíciójában a klasszicizáló portréfelfogás és a századforduló érzékeny lélekábrázolása egyaránt jelen van. A részletgazdagon formált hajviselet és a vállakra omló kendő a kor jellegzetes öltözetét idézi, miközben a mű egészét a visszafogott ünnepélyesség jellemzi. Bory nem a színpad ünnepelt primadonnáját kívánta megörökíteni, hanem azt a művészt, aki a magyar nyelvű színjátszás egyik meghatározó alakjává vált.
Az eredeti gipszminta alapján több köztéri változat is készült. A legismertebb közülük a Rimaszombat főterén 1940-ben felállított bronz mellszobor, amely Blaha Lujza szülővárosának állít emléket. Ugyanezen portré alapján készült el a Szentesi Széchenyi ligetben felállított alumínium változat is, amelyet 1943-ban avattak fel. A szentesi szobor művészettörténeti és technikatörténeti szempontból egyaránt figyelemre méltó, mivel ez volt az első olyan alumíniumöntvény, amely Bory Jenő saját szabadalmi eljárásával készült. A mellszobrot az 1990-es években ellopták, és azóta sem került elő, így a Bory-várban őrzött gipszváltozat a mű emlékezetének különösen fontos hordozója maradt.
Blaha Lujza portréja a Bory-vár művészpanteonjában nem csupán egy kiváló színésznő emlékét őrzi, hanem annak a korszaknak is emléket állít, amikor a magyar színjátszás a nemzeti kultúra egyik legfontosabb formáló erejévé vált. A szobor egyszerre tisztelgés a művész előtt és példája annak, miként kapcsolta össze Bory Jenő portrészobrászatában az egyéni karaktert a kulturális emlékezet eszményével.