Bory Jenő 1959-ben alkotta meg a Tó tündére című szobrát, amely egyben életművének utolsó befejezett alkotása lett. A művész ekkor már nyolcvanadik életévében járt, de alkotóereje és munkakedve változatlan maradt.
A szobor készítése közben azonban a fűtetlen műtermében súlyosan megfázott, tüdőgyulladást kapott, és még ugyanabban az évben, 1959. december 19-én elhunyt. A mű ezért különleges helyet foglal el Bory életművében: mintegy művészi búcsúként, pályájának lezárásaként tekinthetünk rá.
Az alkotást 1961-ben állították fel Agárdon, ahol azóta is a település egyik legismertebb köztéri műve. A 180 cm magas, alumíniumból készült szobor Agárd központi parkjában kapott helyet. Gipszből készült eredeti mintája ma is megtekinthető a Bory-vár Nagyműtermében, így a látogatók egyszerre ismerhetik meg a műtermi változatot és annak köztéri megvalósulását.
A szobrot gyakran „Női szépség” címen is emlegetik, ami jól érzékelteti a mű alapgondolatát. Bory Jenőt a Velencei-tó különleges természeti világa, a víz, a nádasok és a tópart lírai hangulata inspirálta. A karcsú nőalak egyszerre idézi fel a tó mitikus szellemét és az örök női szépség eszményét. A könnyed, légies testtartás, az elegáns vonalvezetés és a harmonikus arányok Bory késői stílusának legszebb jellemzőit mutatják: a részletek helyett a mozdulat kifejező ereje és a forma tisztasága kerül előtérbe.
A Tó tündére nem csupán köztéri díszítőszobor, hanem a Velencei-tó egyik jelképe is. Az évtizedek során Agárd egyik legfotózottabb alkotásává vált, számos képeslapon, turisztikai kiadványban és helytörténeti bemutatóban szerepelt. A szobor ma is a tópart romantikus hangulatának és Bory Jenő művészi örökségének emblematikus megtestesítője, amely egyszerre őrzi a művész utolsó alkotói gondolatát és a Velencei-táj szépsége iránt érzett rajongását.