A Bory-vár Alvó oroszlánja és a Kerepesi temető ledöfött oroszlánja ugyanannak az emlékmű-gondolatnak két változata: az egyik a nyugalom, a másik a megtört, de méltóságát megőrző emberi küzdelem szimbóluma.
Bory-vár bejáratának közelében látható Alvó oroszlán Bory Jenő állatszobrászatának egyik ismert alkotása. A betonból készült szobor békésen pihenő oroszlánt ábrázol, amely mintegy őrzőjeként fogadja az érkezőt. Előrenyúló mancsai, fejére omló sörénye és nyugalmat sugárzó megjelenése a kertszobrászat hagyományos motívumait idézi.
Az alkotás a Pintér Jenő-síremlékhez kapcsolódik. Pintér Jenő (1881–1940) irodalomtörténész, középiskolai tanár, budapesti tankerületi főigazgató, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, valamint a Magyar Irodalomtörténeti Társaság alapítója és elnöke volt. A számára készített síremléket Bory Jenő alkotta, és 1942-ben avatták fel a Kerepesi úti temetőben.
A síremlék központi eleme szintén egy fekvő oroszlán, azonban itt az állat hátába fúródó, eltört lándzsa vagy tőr jól látható. A ledöfött oroszlán így nem az alvás, hanem a megtört erő és a befejezett küzdelem jelképe. A márványszobor beton posztamensen áll, amelyet könyvet, írótollat és gyertyalángot ábrázoló dombormű díszít, utalva Pintér Jenő tudományos és írói munkásságára. Az emlékművön a „Bory Jenő 1942” felirat olvasható.
Bory Jenő visszaemlékezése szerint az özvegy kérésére került a síremlékre a ledöfött oroszlán motívuma. Úgy vélte, hogy férje életében nem részesült munkásságához méltó elismerésben, ezért az oroszlán alakja a méltatlanul mellőzött tudós, a megtört emberi erőfeszítés és a megőrzött méltóság allegóriájává vált.
A Bory-várban őrzött Alvó oroszlán és a Kerepesi temető ledöfött oroszlánja ugyanannak a kompozíciónak eltérő jelentésű változatai. Az egyik a nyugalmat és az őrző jelenlétet hangsúlyozza, a másik egy kivételes tudós életútjának emléket állító, személyes tartalmú síremléki szimbólumként értelmezhető.