A történelmi árkádsor alakjai között egy különös szoborcsoporttal is találkozunk. Bory Jenő itt nem uralkodót vagy hadvezért ábrázolt, hanem „Mátyás király művészét”, amellyel a reneszánsz kor művészetének és alkotóinak állított emléket.
A kompozíció középpontjában egy hosszú ruhát viselő művészalak áll, kezében rajzeszközzel vagy tervlappal. Mellette egy Madonna-szobor látható gyermekével, mögötte pedig gótikus-reneszánsz építészeti részlet emelkedik. A szoborcsoport így egyszerre utal a szobrászat, a festészet és az építészet világára. Bory nem egy konkrét történelmi személyt jelenített meg, hanem azokat az itáliai és magyar mestereket idézte fel, akik Mátyás király udvarában dolgoztak.
Mátyás uralkodása idején a magyar királyi udvar a közép-európai reneszánsz egyik fontos központjává vált. Itáliai művészek, építészek és tudósok érkeztek Budára és Visegrádra, ahol új művészeti szemléletet honosítottak meg. Paloták, kápolnák, szobrok és díszítőművek készültek, amelyek a kor legmodernebb európai művészeti törekvéseit képviselték.
A szoborcsoport az árkádsor történeti programjában is különleges helyet foglal el. Míg a környező alakok uralkodók, hadvezérek vagy egyházi személyiségek, addig ez a mű arra emlékeztet, hogy egy korszak jelentőségét nemcsak a politikai események, hanem a kultúra és a művészet eredményei is meghatározzák. Bory Jenő ezzel mintegy saját hivatásának is emléket állított: a középkori alkotó figurájában a művész szerepét és a művészet történetformáló erejét hangsúlyozta.
A Madonna-alak, a gótikus építészeti motívum és a művész figurája együtt a Mátyás-kor szellemi és művészeti virágzását idézi fel, amely hosszú időre meghatározta a magyar művelődéstörténet egyik fénykorának emlékezetét.