A történelmi árkádsoron IV. Béla király és leánya, Árpád-házi Szent Margit együtt jelennek meg. A szoborcsoport a tatárjárást követő időszakot idézi fel, amikor a királyi család személyes sorsa szorosan összefonódott az ország újjáépítésével.
Margit 1242-ben született Dalmáciában, a klisszai várban, miközben szülei a tatár támadás elől menekültek. A hagyomány szerint IV. Béla és felesége, Laszkarisz Mária fogadalmat tettek: ha Magyarország megmenekül a pusztulástól, gyermeküket Isten szolgálatába ajánlják. Ennek megfelelően Margit már kisgyermekként kolostorba került, előbb Veszprémben, majd a Nyulak szigetén, a későbbi Margit-szigeten.
A királyi származás ellenére visszautasította azokat a házassági ajánlatokat, amelyek fontos európai uralkodóházakhoz kapcsolták volna. Életét a szerzetesi hivatásnak, az önmegtartóztatásnak és a rászorulók szolgálatának szentelte. A kortársak alázatáért, vallásosságáért és segítőkészségéért tisztelték, alakja már röviddel halála után a szentség példájává vált.
Bory Jenő kompozíciójában a központi helyet IV. Béla alakja foglalja el. A király két oldalán gyermekei jelennek meg, köztük Margit, akinek alakja a családi és történelmi tragédiákból születő lelki áldozatot jelképezi. A mű nemcsak egy szent életű hercegnő emlékét idézi fel, hanem azt az uralkodót is, akit a történetírás gyakran „második honalapítóként” emleget az ország újjászervezésében játszott szerepe miatt.
Margit 1270-ben halt meg a margitszigeti domonkos kolostorban. Tisztelete hamar elterjedt, hivatalos szentté avatására azonban csak 1943-ban került sor. Bory Jenő szoborcsoportja a hit, a családi áldozatvállalás és az ország újjászületésének emlékét kapcsolja össze egyetlen történelmi jelenetben.