A Schmidlechner család síremlékének központi alakja a Szűzanya, akinek imába mélyedő alakja a gyász mellett a hitből fakadó vigaszt és reményt is kifejezi.
A budapesti Kerepesi úti temető árkádsorában található Schmidlechner családi síremléket Bory Jenő készítette 1910-ben. Az emlékmű Schmidlechner Károly (1863–1910) vegyészmérnök, műegyetemi tanár és családja emlékét őrzi. Schmidlechner a századforduló magyar műszaki felsőoktatásának és vegyészmérnök-képzésének ismert alakja volt, aki oktatóként és kutatóként is jelentős szerepet játszott a Műegyetem életében.
Az emlékmű központi eleme egy fehér márványból faragott Madonna-szobor, amely a posztamensen álló alak és a mögötte emelkedő, félköríves záródású fekete háttér kontrasztjára épül. A kompozíció egyszerre monumentális és elmélyült hatású.
A szobor megalkotásához Bory Jenőt a lourdes-i kegyhely híres Mária-szobra inspirálta. Míg a franciaországi zarándokhely Szűzanyája tekintetét az ég felé emeli, addig Bory alakja lehunyt szemmel, lehajtott fejjel, imára kulcsolt kézzel jelenik meg. A mű így nem a könyörgés pillanatát, hanem a csendes belső imádságot és a lelki megnyugvást hangsúlyozza. A sötét háttér egyúttal a lourdes-i barlangot is felidézheti a szemlélő számára.
A Madonna-alak a síremlék vallásos mondanivalójának hordozója. Bory itt nem az elhunyt portréját jelenítette meg, hanem a keresztény hit egyik legismertebb alakjával fejezte ki az emlékezés, a vigasztalás és az örök életbe vetett remény gondolatát.
Az alkotás már keletkezése idején figyelmet keltett: a márvány Madonnát a Műcsarnok 1911-es tavaszi tárlatán is bemutatták. A kompozíciót Bory annyira sikerültnek tartotta, hogy több változata is elkészült. Egy példánya a muraszombati plébániatemplomban, egy másik pedig a székesfehérvári Jézus Szíve-templom szentély melletti falfülkéjében található.