Bory Jenő Sebzett hős című alkotása nemcsak a művész egyik legjelentősebb emlékműve, hanem a két világháború közötti magyar szobrászat egyik legkülönlegesebb háborús emlékműve is. A Budapesti Műszaki Egyetem kertjében álló szobor 1927-ben készült az első világháborúban elesett műegyetemi hallgatók emlékére, majd eltűnése után csaknem fél évszázaddal később, 2000-ben állították vissza eredeti helyére.
A műegyetemi hősi emlékmű felállításának gondolata közvetlenül az első világháború után született meg. Az intézmény hallgatói és oktatói közül sokan estek el a frontokon, ezért az egyetem méltó emléket kívánt állítani számukra. Az alapkőletételre már 1922-ben sor került az egyetem fennállásának jubileuma alkalmából, de az emlékmű csak évekkel később valósulhatott meg. A szükséges anyagi fedezet közadakozásból gyűlt össze, amelyhez az egyetemisták mellett a Nemzeti Színház is hozzájárult egy jótékony célú díszelőadással. Az emlékmű elkészítésére végül Bory Jenőt kérték fel, aki ekkor már a Képzőművészeti Főiskola elismert tanára és számos jelentős köztéri alkotás szerzője volt. Az emlékművet 1927. október 20-án avatták fel a Műegyetem kertjében. Az ünnepségen József főherceg mondott beszédet, a szobor pedig hamar a műegyetemi közösség egyik legfontosabb emlékhelyévé vált.
A Sebzett hős különlegességét elsősorban ikonográfiája adja. A három méter magas bronzalak egy fiatal férfit ábrázol, akinek testfelépítése, arányrendszere és tartása erősen emlékeztet Michelangelo híres Dávid-szobrára. Bory nem egyszerűen másolta a reneszánsz mestert, hanem annak eszményi emberábrázolását ültette át a 20. század világába. Az izmos, harmonikus férfitest, a fej tartása és a klasszikus kontraposzt mind a reneszánsz szobrászat hagyományait idézik. Ugyanakkor Bory tudatosan megtörte ezt az idealizált klasszikus képet. A hős fején modern katonai sisak látható, jobb kezében leeresztett kardot tart, bal kezét pedig mellkasára szorítja, mintha friss sebet próbálna elállítani. A klasszikus szépségideál és a modern háború tragikus valósága így egyszerre jelenik meg a szoborban.
A Sebzett hős azért is különleges, mert a korszak világháborús emlékművei rendszerint egyenruhás katonákat, rohamjeleneteket vagy allegorikus alakokat ábrázoltak. Bory ezzel szemben egy aktfigurát választott. A mezítelen emberi test nem egy konkrét katonát jelenít meg, hanem az egyetemes emberi helytállás és áldozat jelképe. A mű így nem a harci cselekményre, hanem a hősi önfeláldozás erkölcsi dimenziójára helyezi a hangsúlyt. A sebesülés ábrázolása is visszafogott és szimbolikus. Nem látunk vért vagy drámai haláltusát; a sérülésre csupán a mellkasra szorított kéz utal. Emiatt a szobor egyszerre sugároz erőt, méltóságot és tragikumot.
A második világháború után a szobor sorsa tragikus fordulatot vett. Sokáig úgy tartották, hogy Budapest ostroma során pusztult el, később azonban kiderült, hogy a harcokat átvészelte. Az 1948 utáni politikai változások idején eltávolították a helyéről, bronzanyagát pedig más budapesti emlékművekkel együtt a Sztálin-szobor öntéséhez használták fel. Ezzel a Sebzett hős fizikailag megsemmisült.
A történet azonban itt nem ért véget. A szobor eredeti, teljes méretű gipszmintája fennmaradt Bory Jenő székesfehérvári műtermében, a mai Bory-vár gyűjteményében. Ez a ritka szerencse tette lehetővé a rekonstrukciót. A Budapesti Műszaki Egyetem 1993-ban határozatot hozott az emlékmű visszaállításáról, és hosszú előkészítő munka után 1999-ben elkészült az új bronzöntvény. Az újraöntött szobrot 2000. május 26-án avatták fel eredeti helyén. Az emlékmű jelentése ekkor kibővült: már nemcsak az első világháborúban elesett műegyetemi hallgatókra emlékeztet, hanem a második világháború, az 1944–45-ös események és az 1956-os forradalom egyetemi áldozataira is.
A Sebzett hős Bory Jenő egyik legmodernebb és művészileg legösszetettebb emlékműve. Míg sok világháborús alkotásán a rohamozó katona vagy a konkrét történelmi esemény kerül előtérbe, itt a művész a klasszikus embereszményt állítja szembe a modern háború pusztításával. A Michelangelo-hatás, az aktábrázolás bátorsága és a szobor rendkívüli utóélete együtt teszik a Sebzett hőst a 20. századi magyar emlékműszobrászat egyik legjelentősebb alkotásává.