Szent Borbála alakja Bory Jenő keresztény témájú szobrainak sorába illeszkedik. A tüzérek, bányászok és más veszélyes mesterségek védőszentjét a művész emelkedett, ugyanakkor emberközeli formában jelenítette meg.
A szobor hosszú redőzetű ruhába öltözött, karcsú nőalakot ábrázol. A figura fejét az ég felé emeli, tekintete a magasba irányul, testtartása nyugodt és méltóságteljes. A gondosan megformált drapéria és a harmonikus arányok Bory Jenő érett szobrászi stílusának jellegzetes vonásai. A mű nem a vértanúság drámai eseményét jeleníti meg, hanem a hitből fakadó lelki erőt és belső nyugalmat hangsúlyozza.
A keresztény hagyomány szerint Szent Borbálát pogány édesapja egy toronyba záratta, hogy elzárja a külvilágtól. Borbála azonban felvette a keresztény hitet, és hitéért vértanúhalált szenvedett. Emiatt lett az állhatatosság és a hitvallás jelképe. A szent legismertebb attribútuma a torony, amely a fennmaradt szoborváltozatok egyikének talapzatán jól felismerhető.
A régi műtermi fényképek tanúsága szerint Bory Jenő több változatot is készített a kompozícióból. Az egyik szobor a hagyományos toronyattribútummal jelenik meg, egy másik változat azonban ágyúcsövön áll. Ez a megoldás különösen figyelemre méltó, hiszen közvetlenül utal Szent Borbála védőszentként betöltött szerepére. A magyar hagyományban Borbála a tüzérek, bányászok, tűzszerészek és más veszélyes foglalkozások patrónája, a magyar tüzérség ma is védőszentjeként tiszteli. Az ágyús talapzat ezért nem pusztán díszítőelem, hanem tudatos ikonográfiai utalás a szent kultuszára.
A felhőtalapzatos és egyszerű posztamenses változatok készültek, Bory többféle végleges elhelyezésben és kivitelben gondolkodott. Ezek a változatok jól érzékeltetik alkotói módszerét: ugyanazt az alapkompozíciót különböző szimbolikus elemekkel gazdagította, attól függően, hogy a szent legendájának vagy tiszteletének melyik aspektusát kívánta hangsúlyozni.